:D

Sziasztok!

Már dolgozok az új fejezeten!

Ha megerőltetem magam akkor még ma éjszaka felkerül!

Puszim!

=)GoOofy(=

U.I.: Nagyon köszönöm a türelmeteket és a megértéseteket!!! 1000 hála érte! :D

22.Fejezet: A Találkozás

-Alec!-Sziszegtem, majd ugrásra készen vártam a vámpír reakcióját.-Mit akarsz?!

-Neked is szia...-Vont vállat.-Csak...Gondoltam megnézem, mi újság veled...

-Kösz, remekül vagyok...De még jobban lennék, ha eltakarodnátok innen!Te és a kis pereputty!-Remegés futott át rajtam...

-És nem is vagy kíváncsi, hogy...Mi van veled?-Mért végig.

-Akkor gyerünk, mondd el mi a szitu, aztán dögöljetek meg mind és mehettek is!-Horkantottam.

-Érzelmi befolyás alatt állsz, kedves Lana...-Termett előttem...-Elérhetem, hogy sírj...-És sírni kezdtem.Nem tudtam abbahagyni, egyszerűen csak ömlöttek a könnyeim.-Hogy a felhők között ugrándozz a boldogságtól...-Felhőtlenül boldog lettem.Nevettem, mosolyogtam...És nem tudtam mi van velem.-Lehetsz...Hm...Paul vajon mit szólna ha megcsalnád?!-Vigyorodott el gonoszan, majd elmúlt a vidámság...

-Ne merészeld megtenni!-Sziszegtem.

Léptek zaja ütötte meg a fülem...Súlyos, kemény léptek zaja.

-Elérhetem, hogy megcsókolj...A kis barátod felbőszül és...Széthullik minden, ami eddig jó volt neked...Paul keményfejű srác...Nem enged...Soha...Soha többé nem fog hozzád szólni...Sem rád nézni...-Suttogta.

Paul ekkor tűnt fel az erdő szélén...Alakot váltott azonnal, s felénk kezdett el rohanni.

-Csókolj meg...-Kértem hangosan...Ismét befolyásolt...Én ezt nem akartam!Nem!Paul megtorpant...Alec hideg ajkai az enyémre tapadtak...

Szenvedélyesen megcsókolt, s én hagytam...Szörnyű érzés gyötört belül...

Paul felnyöszörgött, majd miután Alec-kel való csókom véget ért...Rá pillantottam...

-Paul...Ne...-Suttogtam, de késő volt...A szürke fájdalmas, kegyetlen morgással neki vetette magát Alec-nek, aki nevetve kikerülte minden csapását...Szemében ott ült a kegyetlen végjáték, a halál...

Ahogy Paul szemei is szikráztak a dühtől, a csalódottságtól...A megbántottságtól...

-Paul ne!Kérlek...Meg fog ölni!-Sikoltottam.Nem tudtam átváltozni...Képtelen voltam...Nem tudtam megtenni...

A falka többi tagja rohant ki az erdőből farkas alakban, s mind a vámpírra mentek...Kivéve egy.Seth védelmezőn elém állt és hátrébb nyomott.Én meg csak sírtam és sírtam...Nem tudtam mást tenni...

Aztán a szürke farkas, azaz Paul és Alec berohantak az erdőbe... többi farkas rám pillantott, majd Jake, Jared és Embry Paul után vetette magát...Apám, Quil és Seth pedig rám bámultak...Aztán az apám bement a bokrok közé vissza változni...Emberi alakban, felöltözve tért vissza.

-Mit tettél?!-Kérdezte dühösen.-Mit csináltál?!Te teljesen bolond vagy?!

-Apu...-Zokogtam neki térdre rogyva.-Nem direkt...

-Ne hívj az apádnak!Egy vámpírral csókolóztál!A lenyomatod szeme láttára!Nem vagyok az apád...Szégyent hoztál a családunkra!-Remegett meg a keze.

-Seth!Menny Paul-ék után!-ntett fejével a legkisebb farkasnak, aki szomorú szemekkel bámult rám, majd bevetette magát az erdőbe.Quil várakozóan nézte a veszekedésünket.

-Annak a dögnek...Képessége van!-Mondtam.-Irányítani tudja az érzelmeket és az embereket...

-Ez nem mentség minderre.-Morogta dühösen.

Ekkor egy fájdalmas ordítás hallatszott a fák közül.Apám azonnal átváltozott, szétszakítva a ruháját.Quil is utána ment, s én is utánuk futottam, de nem tudtam még mindig átváltozni...

Elértem a tisztásra, ahol voltak...Két farkas épp bele vetette magát a sűrűbe, a többiek pedig körülálltak valamit...Valakit...

A szívemet jeges rémület szorította össze...Tudtam, teljesen biztos voltam benne: Paul fekszik ott.

-Paul!-Sikoltottam, majd előre furakodtam, s térdre estem mellette.-Paul...Kérlek...Könyörgöm...

-Menny innen Lana!-Lökött félre az apám, majd én felálltam.

-Paul!Paul, kérlek...Könyörgöm!-Sikoltoztam, miközben a fiúk felemelték a szerelmemet, s mellettem elvitték...Embry megállt apám mellett.

-A srácok után megyek.Ez a dög nagyon erős...Nem tudják elkapni ketten...-Mondta halkan.

-Menny.-Bólintott az apám.-Hé...Csak okosan...És lehetőleg ne mennyetek túl messzire.A kanadai határt nem léphetitek át...Az már mások területe.-Mondta.-Vigyázzatok magatokra...Aztán meg gyertek hozzánk...Oda visszük Paul-t is.

Embry bólintott, majd átváltozott és rohanni kezdett...

Apu szó nélkül elsietett mellettem...

-Apu...Kérlek hallgass meg!-Ragadtam meg a karját kétségbe esetten.

-Nem okoztál már így is éppen elég bajt?!-Morrant rám.-Sietnem kell...Paul...Lehet, hogy nem éli túl a sérüléseit.-Motyogta halkabban, majd átváltozott és rohanvást elindult a házunk felé...

Mély levegőt vettem...

-Igaza van...Én vagyok a hibás...-Suttogtam magamnak, majd ismét megpróbáltam átváltozni...Jé...Most sikerült...Csak úgy, egyszerűen...

Elkezdtem futni a házunk felé...