15.Fejezet: Apai jótanács...

Első csókunk hosszú másodpercekig tartott...És már csak akkor engedtük el egymást, mikor már levegőt sem kaptunk.Zihálva ültünk egymás mellett.Kezem még mindig Paul kezében volt...

-Nem is tudod...Milyen rég óta vártam...erre...-Mondtam fülig pirulva.

Elmosolyodott majd magához ölelt.-Én is...-Mondta majd csókot nyomott a hajamba...

-Most már...viszont...teljesen lenyugodtam...-Mosolyodtam el.-A Te segítségeddel...

-Örülök...-Vigyorodott el.-A jövőben akkor...javaslom, hogy többször légy ideges...Én mindig itt vagyok...És lenyugtatlak.-Mondta pimaszul.

-Hééé...-Vágtam oldalba játékosan majd felálltam.Aztán Paul is.-Vissza kéne mennünk...Még a végén azt fogják hinni, hogy bántottalak...

-Hát...Akkor ne kockáztassunk.-Mosolygott rám majd kéz a kézben indultunk el vissza a házunkhoz.

-Quil amúgy elment...Azt mondta, Ő addig ide be nem teszi a lábát amíg bocsánatot nem kérsz...-Mondta Paul mikor kiértünk az erdőből.

-Valld be, hogy egy újabb csókra hajtasz!-motyogtam mire elvigyorodott.-Amúgy meg...azt aztán várhatja, hogy bocsánatot kérjek...-Vontam meg a vállamat.

Bementünk a házba...Furcsa mód, most csak Jake, Apu és Anyu volt otthon.

-hát a többiek?-Kérdeztem meglepetten.

-Ha Jared-re és Embry-re gondolsz elmentek lenyugtatni Quil-t...Seth pedig...fogalmam sincs.-Vont vállat Apu.-És Te merre voltál?

-A parton...Paul-lal...-Mondtam elpirulva.

-Aha...Amúgy...Este bepótoljuk a bulit.-Mondta apu.-Habár...Egy ilyen kis balhé után...

-Ne is fejezd be a mondatot!Ha Quil ott lesz, én nemhogy a bulira nem megyek el...még a part közelében sem leszek!-Mondtam majd elindultam (volna) a lépcső felé de apu vissza rántott.

-Gyere, beszélgessünk csak...-Mondta majd kifelé terelgetett...

Bementünk az erdőbe, de most nem alakultunk át.Csak zsebre vágott kézzel sétáltunk egymás mellett.Majd Apu megállt...Azon a kicsiny kis réten ahol nemrég voltunk farkas alakban.

-Szóval...-Köszörülte meg a torkát.

-Apu...Most hagyjuk az Alpha szigort...Beszélj velem úgy mint apa a lányával!-Mondtam sóhajtva.

-Röviden és tömören; Szeretném ha minél előbb kibékülnétek Quil-el...Mert a háborúban, amit a Volturi Klán ellen fogunk vívni...Ennyi elég is...nem akarok még belső háborút is!-Mondta.

-Oké...Rajtam ne múljon.De ismersz.Te is tudod, hogy nem olyan vagyok aki a másik elé áll és bocsánatért könyörög kiskutya szemekkel...-Mondtam.-Ha ki kell békülnünk ám legyen...De én nem fogok bocsánatot kérni!-Vontam vállat.

-Ezt megmondtam Quil-nek is...És most neked is megmondom: Attól, hogy a lányom vagy, nem fogok kivételezni...Te is ugyanolyan farkas vagy a falkámból, mint a többiek.-Mondta.

-tudom, Apu...Nem kell mondanod!-Bólintottam.

-Csak szerettem volna, hogy tudd...-Mondta.

-Oké...Tudom, nyugi...Ne aggódj!-Mondtam.

-Oké...Akkor induljunk vissza...-Mondta Apu mosolyogva.Halkan sétáltunk egymás mellett...

-Amúgy...Örülök, hogy össze jöttetek Paul-al.-Karolta át a vállamat.

-Igen...Én is.-Mosolyodtam el.-És annak is örülök, hogy Sethie meggyógyult...-Fűztem hozzá.

-Ha besötétedik már megyünk is le a partra, a bulira...-Mondta Apu.

-Ezaz!!!Tehát elengedsz...Engem is?-Kérdeztem.

-A falka tagja vagy, nemde?Az meg mellékes, hogy néha forró fejű és meggondolatlan vagy...-Mosolyodott el.

-Apja lánya...-Mondtam.Mind a ketten nevetve értünk vissza a házhoz ahol nem várt vendégeket láttunk...

14.Fejezet: Veszekedés

-Elég!-Dörrent ránk ismét Apu.-Fejezzétek be!!!

Lekaptam tekintetemet Quilről és elindultam befelé a házba.

Félúton találkoztam Paul-lal.

-Mi a baj, Lana?-Kérdezte, de én nem válaszoltam csak elmentem mellette.

Bementem a házba.A konyhán mentem át, s közben nagy nehezen tűrtem anyám pillantását.

Felrohantam a lépcsőn, magam mögött bevágtam a szoba ajtót.

Örjöngtem...Rettentően dühös voltam.Quil-re, Apámra...A falkára...Ha nem választanak szét minket tuti, hogy megnevelem Quil-t.A gitáromat felvettem a hátamra és az ablakhoz léptem.

Kitártam és kimásztam.Egyenesen a tetőnk szélén kötöttem ki.

Mivel az én szobám ablaka a ház hátulján van, és az erdőre nyílik simán ki tudtam szökni.

Lentről hallottam apám és a fiúk beszélgetését.

-Nem...Ez nem maradhat így!Vele kivételezn fogsz Sam!-Hallottam Quil hangját.

-Te is tudod, hogy ez nem igaz...És ha Ő lesz az Alpha?!-Szólt vissza Apu.

-Akkor meg Paul-lal fog kivételezni...-Mormogta Quil.-A Bevésődésével...

Nem bírtam tovább.Leugrottam és előre mentem, hogy Quil képébe vágjam, mennyire nincs igaza.

Amikor kikanyarodtam a ház mögül és már látni lehetett engem, letettem óvatosan a földre a gitáromat és Quil elé vágtattam.

-Te is tudod, hogy nincs igazad!Csak fáj, hogy leterítettelek!-Ordítottam rá.

-Lana!Elég legyen!-Mondta Apu.

-Nem, nem elég, Apu!-Mondtam.-Fáj, hogy egy csaj legyőzött, ugye, Quil?!

-Lana...-Kezdett bele ingerülten.

-Ó igen, mert a hatalmas Quil Ateara legyőzhetetlen, megsérthetetlen!Csak nem felbőszíthetetlen!-Mondtam.Egyáltalán nem érdekelt a hangnemem, sem a srácok pillantása.-Csak...Fáj az igazság...-Morogtam majd hátat fordítva, a gitáromat felkapva berohantam az ardőbe, a part felé.

-Lanaaa...-Kiáltott utánam Jake majd az apám is.

Nem törődtem velük, csak mentem és mentem előre...

Leültem a "törzshely"-emre és csak bámultam a vizet...

-Gyűlöllek, Quil!hogy volt képe ilyeneket tenni...Bárcsak nem választottak volna szét minket...Akkor tuti hogy átharapom a torkát...-Gondolkoztam.

-Szép jelenet volt...-Hallottam meg mögüllem egy hangot.Megfordultam és Paul állt mögöttem.

-De jó...Hagyjatok most a francba!Egyedül akarok lenni...-Mondtam.

-Csak én vagyok...Apád és Jake is jönni akart, de mondtam, hogy én lenyugtatlak téged...Ne aggódjanak...Engem már csak...nem fogsz...bántani.-Mosolyodott el halványan.Majd leült mellém, a lapos sziklára.

-És...Hogy szándékozol lenyugtatni?!-Mormogtam.

-Passz...Nem tudom még.-Vont vállat.

-Az jó...De siess mert...mindjárt robban...-Sóhajtottam.

-Gitározol egy kicsit?-Kérdezte reménykedve Paul.

Bólintottam majd neki álltam gitározni.( Varga Viktor-Waited All My Life)

Mikor véget ért a szám Paul rám mosolygott.-Ez jó volt...-Mondta.-Sikerült lenyugodnod?....

-Kicsit...-Vontam vállat.-De még nem annyira.-Ráztam meg a fejemet.

-Akkor...Van más ötleted?-Kérdezte.

-Most, hogy mondod...-Mosolyodtam el majd közelebb hajoltam hozzá.

Amikor már csak néhány mili méter volt köztünk, hrtelen vissza hajoltam előre és gitározni kezdtem, Jason Marz-I'm Yours című számát.

-Cseles egy fruska vagy...Azt meg kell hagyni...-Rázta meg mosolyogva a fejét Paul.

Mikor már csak az utolsó szavacska volt ismét Paul-hoz hajoltam és úgy suttogtam a befejezést:

-I'm Yours (*Én a Tiéd*)-Majd nem beszéltünk tovább.A szavaink elvesztek a csókunkban...

13.Fejezet: Verekedők

Felöltözve oda mentem a fiúkhoz és Anyuhoz, akik már a kertben üldögéltek.

-Ne mi van Hercegnő?!Fejmosás volt?-Kérdezte Jared.

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.-Miért...Kéne, hogy fejmosást kapjak?-Vontam fel a szemöldökömet.

-A tegnapi miatt...Nem gondolod?-Kérdezett vissza.

-Nem, Jared...Azért nem kapott...Akkor változott át...És kapásból megölt egy vámpírt.-Mondta Apu Jar mögé lépve.

-Te jó ég Sam!!!Rosszabb vagy mint a vérszívók!!!-Pattant fel Jared ijedten.

-Ne vérszívózd őket Tesó...Mert kicakkozom a füled!-Mondtam pimaszul vigyorogva.

-Na...Azt megnézzük!-Mondta Jared fellengzősen.

-Naa erre én is kíváncsi vagyok!-Mondta Quil.

Jareddel össze néztünk.Hallottam a gondolatait.MEglepően mind a ketten egyre gondoltunk.Egy bólintással jeleztem, hogy "Oké, mehet!"

-Gyere Quil!Találjuk ki hogy tegyük hejre Lana-t...-Mondta Jared majd átkarolta Quil vállát és elindultak az erdőbe.

Nekem se kellett több.A ház mögé mentem, levetkőztem és átváltoztam.

Amikor visszaértem akkor tört ki az erdőből Quil, nyomában Jareddel.

Egy pillanat alatt Quil elé ugrottam.Quil kétségbeesetten torpant meg majd nézett a fiúkra.

-Ne hagyd, hogy egy csaj zúzzon le, Öcsi!-Kiáltotta Embry.

Quil nekem ugrott.Jared hátrább állt...Igaz játékból csináltuk, de Quil kezdett bedurvulni.Egyre erősebben harapott...

"Na most megmutatom neked Lana!!!"-Üvöltöztek a gondolatai.

"Gyerünk Quil!Gyerünk!Zúzz le!Mire vársz?!"-Hergeltem.

Körbe körbe sétáltunk, ugrásra készen, s közbe le sem vettük egymásról a szemünket.

Quil dühösen csattogtatta az állkapcsát.

-Lana!Vonulj vissza!Még a végén bajod esik!-Hallottam Jake aggódó hangját.De apám lefogta.

-Hagyd...Most kiderül mennyire erős...-Mondta.Remek érzés volt, hogy ennyire bízik bennem.

Quil-lel ismét egymásnak estünk...De most én kerekedtem fölé.A földhöz vágtam majd két mellső mancsomat ráhelyezve, rá álltam és vicsorogtam rá.Ahogy Ő is én rám...

-Lana!Mostmár elég volt!-Hallottam apám parancsoló hangját.Le szálltam Quilről és hátat fordítva elindultam...Majd csak azt éreztem ahogy Quil ráharap a jobb hátsó lábamra.

Fájdalmasan felnyüszítettem...Majd a földre estem az egyensúly vesztés miatt.

Néhány pllanat múlva már nem fájt és lábra álltam.Ugyanazzal a lendülettem megfordultam és Quil-re vetettem magam.De most már nem kíméltem...

Aztán a ruhák recsegését hallottuk...És a többi farkas már szét is választott minket.

"Eszeteknél vagytok?!?!"-Dörrent ránk Apám.-"Ha azt mondom, hogy "Állj!", akkor megállni és abbahagyni!!!"-Morgott.-"Azt hiszem elég idősek vagytok már, hogy engedelmességet tanuljatok!...Vagy mégsem?!"

Lesunyított fülekkel, lehajtott fejjel hallgattuk a fejmosást...Majd elküldtek minket átváltozni és felöltözni.

Bementem a ház mögé, átváltoztam és felöltözve mentem visszafelé.Amikor én kiléptem a ház mögül, akkor jött ki Quil is az erdőből.Szúrós szemmel nézett rám.Ha pillantással ölni lehetne, Én már vagy hatszor is hulla lennék.De viszonoztam a pillantást.

A többiek pedig tettre készen figyelték a hörgésünket...

12.Fejezet: A jövőnk

Másnak reggel egy tüsszentésre ébredtem.

Riadtan pattantam fel az ágyamon.

-Szia, Lana!-Mosolygott rám a hang kiadója.

-Seth!Te meg mt keresel itt??-Pattantam ki az ágyból.Majd a legjobb barátom nyakába ugrottam.-Hogy kerülsz ide?!

-Carlaisle haza engedett.-Mosolygott rám.-Amúgy...Hogy tudtál te tizenegyig aludni?!-Kérdezte Seth.-Ja...És a többiek mondtak valami nagy dolgot...de meghagyták neked a titkot.

-Oké...De ülj le...-Mondtam vigyorogva.Miután leült nagy levegőt vettem.-Ha apám vissza vonul én leszek az Alphád!!!-Mondtam.-Tegnap átváltoztam Én is!

-Hogy mi?!?!-Pattant fel Seth.-Te is farkas vagy?-Kiáltotta.

-Igeen!!!-Vágtam rá fülig érő mosollyal.

-Jaaj, úgy örülöök!-Ölelt szorosan magához.

-Én is!-Mondtam.-Na...de várj meg lent!Én felöltözök, rendbe szedem magam.

Negyed óra múlva már robogtam is le a lépcsőn.

-Na felébredt a farkaslány!-Mosolygott rám anyu.

-Neked is jó reggelt!-Adtam egy puszit az arcára.

-Jó reggelt, Lana!-Mosolygott rám apu.

-Neked is...Vagyis...Jó napot inkább...-Mondtam majd kimentem a kertbe ahonnan nevetések és egyéb kurjantások hallatszódtak.

Az összes srác, most már Embry is kint szórakoztak.Az dő gyönyörű volt és a slaggal játszottak.Egymást kergették és locsolták.

Ahogy kiléptem Jake pont telibe kapott vízzel.

-Na megállj Jacob Black!!!-Kiáltottam rá majd bementünk az erdőbe...

És farkas alakban rontottunk ki.Jake-kel bírkóztunk, a többiek meg minket néztek.Aztán Ők is beszálltak.Nagyokat játszottunk kint, míg nem valaki lelocsolt minket.Apu és Anyu kint álltak a kertben.Apu fogta a slagot, anyu meg nyitotta a csapot...És pont telibe kapta a farkasfalkát.

-Lana!Gyere ide!-Intett apu.Odafutottam hozzá.-Várj meg!Mindjárt jövök!-Mondta majd eltűnt a ház mögött.És fekete farkas alakjában jött vissza hozzám.

"Gyere!Mennyünk be az erdőbe!"-Üzent.Mire bólintottam.Ketten befutottunk az erdőbe.

"Miről akarsz beszélni, Apu?"-Álltam meg miután már jól a sűrűben voltunk.

"A jövőről..."-Lépett elém.-"Hogy képzeled el a dolgokat?"

"Fogalmam sincs...De azt tudom hogy...Paul...A Bevésődésem és Őt nem akarom elhagyni a falka miatt."-Ültem le egy fa tövébe.-"Már az is felmerült bennem, hogy az Alphaságomat átadom Jake-nek...Ő azért mégis jobban tudna irányítani."

"Te tudod...Csak erre kíváncsi voltam."-Ült le apu velem szemben.-"De...A falkát és Paul-t is megtarthatod szerintem...Csak..."-Pillantott rám.

"Csak?..."-Kérdeztem.

"Csak...ebből belső viszály lehet...A srácok majd úgy is felfoghatják, hogy Paul-lal kivételezel, vagy Őt többre tartod."-Mondta tétován.-"De én csak neked akarok jót..."

"Tudom, Apu...Tudom...Csak...Ez...olyan nehéz."-Sóhajtottam.-"Még alig egy napja, hogy átalakultam, most meg már a jövőről kell gondolkoznom..."

"Jó...Igazad van!Sajnálom..."-Bökött meg az orrával.

"Nem, semmi baj...Csak...Még nem állok erre készen."-Mondtam majd együtt vissza indultunk a házhoz.

"És...Neked hogy megy az Alphaság?Mármint...Hogy tanultad meg?"-Kérdeztem a kullogás közben.

"Tudod...A srácoknak én segítettem mindenben.Mert én voltam itt az első farkas...De nekem nem segített senki sem.Én csak tettem amit jónak láttam..."-Mondta.-"De egyáltalán nem bánom, hogy bele vágtam!"

Az út további része szótlanul telt...

Amikor már a házat pillantottuk meg, még megálltunk utoljára.

"Köszönöm, Apu...hogy meghallgattál!"-Mondtam hálásan.

"Szívesen...Bármikor."-Biccentett majd én bementem a bokrok közé, felöltözni apu meg a ház mögé futott.

11.Fejezet: Apja lánya

Nem törődtem vele...Igaz féltem de a kíváncsiságom és a bátorságom fölül kerekedett és elindultam a többiek felé...És egyből egy fekete hajú vámpír nősténnyel találtam szembe magam.

-Áááh...Egy zöldfülű...Könnyű lesz téged megölni!-Mondta majd elindult felém.Azzal a lendülettel elrugaszkodott a földtől.Én meg ugyan olyan sebességgel kaptam el a lábát és vissza is rántottam a földre...Majd kegyetlenül darabokra téptem...

Ekkor tűnt fel, hogy már az összes többi vámpír elment...A falka engem figyelt.Szemük csillogott...

"Üdv a csapatban, Lana!"-Szólalt meg a fejemben Jared hangja.

"Lana..."-Lépett oda hozzám Apu.-"Te...Átváltoztál!"-Kiáltott fel majd fejével megbökött.

"Igen...De...Hogy a francba?!"-Kérdeztem.Még én is meglepődtem, hogy sikerült gondolatban megszólalom.-"Nem úgy volt, hogy én nem leszek...farkas?!"

"Nem baj!...Az lettél!!!"-Jött oda hozzám Jake majd orrát az orromhoz nyomta és végig nyalta a pofámat...Igen...Nekem most pofám van, nem arcom.

"Fúúj!Tiszta nyál lettem!!!"-Prüszköltem.

"Tiszta apád vagy..."-Lépett elém Paul farkas.-"Még a bundátok is ugyan olyan színű..."

"Apja lánya..."-Nevetett Quil.-"Örülök, hogy átváltoztál!Legalább már nem én vagyok a zöldfülű!"

"Öhm...Quil...Már nem azért, de ha Sam vissza vonul, Lana lesz az Alphánk..."-Mondta Jake.

"Na jó...Változzunk vissza...Aztán meg beszéljük!"-Mondta Apu.

"Bocsika hogy zavarom az eszme cserét...De én nem mehetek meztelenül haza...Úgy hogy maradok a farkas bundánál!"-Mondtam.

Apu farkas :) bólintott egyet majd a szájukban a ruhájukkal elindultak az erdőbe átöltözni.

Aztán elindultunk vissza hozzánk.

Amikor anyu meglátta az erdőből kijövő árnyakat kirontott a házból.

-Jaaj jól vagytok?!-Kérdezte.-Hol van Lan...-Kezdett bele de a szeme megakadt egy fekete farkason, Rajtam.-Lana?!?!

-Igen...Ő itt Lana!-Bólintott Apu.-Átváltozott...

-Nem hiszem el!!!A lányom is farkas lett?!?!-Kérdezte anyu egy oktávval magasabb hangon.Majd a nyakamba vetette magát.

-Öhm...Emily...Kéne neki ruha.-Mondta Jake.

***

Már mind bent voltunk a házban.Én természetesen már felöltözve.

-Tulajdon képpen mit is kerestetek Ti lent a parton?!...Engedély nélkül?-Kérdezte Apu.

-Hát az úgy volt, hogy...-Kezdett bele Embry.

-Nee Embry...Nem érdekel a rizsa...A lényeget!-Dőlt hátra Apu.

-Csak...Úgy lementünk...Szórakozásból...-Mormoltam halkan.-Ne Embryt vagy a többieket hibáztasd!Az én hibám volt egyedül...Én mondtam...

-Ők meg bele mentek...-Mondta Apu.

-Mert...mert...hergeltem Őket, hogy félnek...Tőled...-Motyogtam majd ásítottam egyet.

-Na jó...A témát halasszuk el holnapra...Irány az ágy!-Állt fel Apu majd anyu.-És most tényleg mindenki a saját ágyába mennyen!-Mondta majd anyuval felmentek.

Kikísértem a fiúkat.

-Még egyszer...Üdv a csapatban!-Ölelt meg Jake.-Jó éjt, Lana!-Mondta majd Embry-vel, Jared-del és Quil-lel beültek a Rabbit-be.

-Hát...Megint egyedül maradtunk...-Nyelt nagyot Paul.Mikor felnéztem rá gyorsan hozzá tette.-Tudom, tudom!Hülyén hangzott...

-Nem ezt akartam mondani...De most hogy mondod...-Mosolyodtam el.

-Mennem kéne...-Sütötte le a szemét.-Jó éjt!-Mondta majd megfordult és elindult.

-Paul!-Kiáltottam utána, majd oda szaladtam hozzá és megpusziltam az arcát.-Amit az erdőben mondtál...Én is így érzek irántad...-Motyogtam zavartan.

Ismét elmosolyodott.Megölelt...-Örülök...-Suttogta a fülembe.Majd elengedett.-Szia...Akkor majd holnap találkozunk!-Mondta majd elment...

Boldogan mentem fel a szobámba.Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam majd bedőltem az ágyamba és az álom már rám is talált...

10.Fejezet: Éjszaka a parton

-Hát ez remek ötlet volt Embry...És mi mit is csináljunk itt?-Kérdeztem.

-Hát...Nekem van egy ötletem...-Húzódott ördögi vigyorra a szája majd elindult felém...

Eközben az erdőből kilépett Quil és Jared.Mind a ketten odafutottak hozzánk.

Embry cinkosan Jared-re kacsintott mire Jared is felém indult...

-Na neem...Ne Embry!Jared...Legalább te ne...-Mondtam kétségbe esetten.

A két srác elkapott, lefogott és a víz felé vitt.Aztán...Bedobtak a vízbe.Még szerencs, hogy megragadtam a karjukat és magam után rántva őket estünk a habok közé...

Amikor feljöttünk a víz felszínére döbbenten vettem észre, hogy Jake, Paul és Quil is már a vízben van...

-Jó...nektek könnyű...Ti soha sem fáztok...-Vacogtam.A víz jéghideg volt, rajtam meg csak egy farmer, egy atléta és a tornacipőm volt...-Brrr....-Dideregtem.

Ekkor két erős kar ragadott meg hátulról és átölelt.

Meglepetten láttam, hogy Paul a karok tulajdonosa...

-Fáztál nem?!-Vigyorodott el Paul.

-Perverz!-Mosolyodtam el.Majd előrébb úsztam.

Kimentünk a partra.

Telihold volt...És elég langyos idő.Ahhoz képest, hogy itt milyen idő szokott lenni.

-És...Most, hogy megfürdettetek mit csináljunk?-Ültem le a homokba.A többiek is leültek...

-Feküdjünk, dumáljunk...-Dőlt hátra Embry.

Hátra dőltem én is.-Ez aztán a jó dolog...-Sóhajtottam.

Csendben néztük a csillagokat...Majd a srácok hirtelen morogva, hörögve pattantak fel egyszerre...-Vámpírok...-Sziszegték majd ledobták a nadrágjukat.Én természetesen fülig vörösödtem tőlük...Majd átváltoztak és körém álltak...Aztán én is megéreztem a szagot.Azt a büdös vámpír szagot.A gerincem mentén remegés futott végig, a bensőm tüzelt és felforrtam.Én is hörögni kezdtem...A fiúk csodálkozva pillantottak rám.

-Mi van velem?!?!-Kérdeztem rémülten.

Ekkor négy vámpír termett az előttünk tornyusoló sziklák tetején...

-Korcsok...-Sziszegett ránk egy fekete hajú vámpír nő.

Ekkor éreztem azt a kínzó fájdalmat...A gerincemet mint ha kitépték volna a hátamból.Felüvöltöttem, ami vonyításba csapott át...

Fájdalomtól szenvedve fetrengtem a földön.De a fiúk most nem tudtak rám figyelni...

Aztán Jake felvonyított...

Néhány pillanat múlva az erdőből elő rontott a fekete Alpha farkas.

Veszélyesen vicsorgott, agyarait kivillantva.

-Áááááh!!!!!!-Visítottam fel.A fájdalom nem szűnt...Csak őrjítően erősödött.

A testem égett, mintha az összes csontomat törték volna össze...

És még a vámpírok is idegesítettek...A szaguk eljutott az agyamig...és végig járta a testemet...Remegtem.

Egész testemet rázta a hideg és a fájdalom...

Aztán megpróbáltam talpra állni, de nem ment vissza estem a homokba.Na még egyszer!

De most sem...Ekkor már javában folyt a harc körülöttem.

Na nee!Ők harcolnak, én meg itt fetrengek!!!

Ezt nem hagyom!Segítek nekik...

De az a kínzó fájdalom nem csillapodott...

Csak kínzott és kínzott...Egyre tovább és erősebben...

Aztán mintha csak elvágták volna megszűnt.

Semmivé lett.Fel tudtam álniLenéztem...

Mi a franc?!?!?!Milyen mancsok ezek?!És miért feketék?!?!Én is...

Na nee!Én is...farkas lettem?!?!?!?!?!?!

9.Fejezet: Félsz?!

Amikor visszaértünk a házhoz már sötét volt...

Ki akartam szállni a kocsiból, de Jake vissza rántott.

-Mi a baj Lana?...Érzem, hogy valamit nem mondasz el nekem...Mi történt?-Kérdezte az arcomat fürkészve.

-Magam sem tudom...-Sóhajtottam.-Csak...csak...-Hebegtem.-Én...Változok...

-Hogy érted ezt?!-Nézett rám Jake.

-Öhm...Tudod...Vannak...úgymond..."képességeim".-Nyögtem ki végül.

-Képességeid?!?!-Kiáltott fel Jake.De kezemet gyorsan a szájára tettem.

-Fogd be te bolond!!!-Morrantam rá.-Igen...képességeim...-Bólintottam.-Érzem és látom mások érzelmeit...egy kilóméteres körzetben...-Mondtam halkan.-És...gondolatokat is látok néha...de az a képesség még fejlődőben van.-Nyeltem nagyot.-De...Ezt nem mondhatod el senkinek sem!!!

-De hát miért?!?!-Kérdezte döbbenten.-Előbb-utóbb úgy is kiderül!-Mondta.

-Inkább utóbb derüljön ki!-Morrantam rá.-Nem mondhatod el sem a srácoknak, sem anyámnak, sem apámnak, sem Cullenék-nek...És sem senkinek sem!-Mondtam.

-Oké...-Sóhajtott.

Ezzel kiszálltunk mind a ketten és elindultunk a ház felé.

Bementünk a házba.Már mindenki ott volt.Jared, Embry, Paul, Quil, Anyu, Apu és most már mi is.Leültünk az asztalhoz a többiek mellé.

-Hogy van Seth?-Kérdezte Anyu felém fordulva.

-Jól...Nagyon jól van már...Azt mondta, hogy már most visszajönne...de nem lehet.Carlaisle 3 napos ágynyugalomra helyezte.-Mosolyodtam el.

-Igen...Már tök jól van.-Mondta hozzá Jake.

-Akkor jó...Amint vissza ér Seth...Megtartjuk Quil beavató buliját...Ha már buli akkor legyen itt minden falkatag.-Mondta Apu.

-Ahogy Seth-et ismerem...már csak egy és fél nap és itthon is lesz...-Mosolyodtam el.-Az őrületbe fogja kergetni a Cullen családot...Addig nem fogja őket békén hagyni amíg haza nem engedik.-Vihogtam.

-Talán majd meg is köszönöm neki...-Motyogta apu.

-Apu!!!-Néztem rá szúrós pillantással.

-Jól van na...-Sóhajtotta.-Öhm...Jared!Quil!Mennyetek még egyszer el átfésülni a környéket!A többiek meg...csináljanak amit akarnak.-Vigyorodott el.-Ha végeztetek mehettek ti is haza...pihenjetek!Fontos lesz ha csatára kerül sor...-Komorodott el a hangja.

-Gondolod...Gondolod, hogy csatára...kerül sor?-Kérdeztem halkan.

-Semmit sem lehet tudni, Lana...Nem lehetünk biztosak semmiben sem.-Állt fel Apu.-Fő a biztonság.

Jared és Quil elmentek.Embry, Paul, Jake és Én maradtunk csak lent.Anyu és apu meg elmentek aludni.

-Minden oké, Lana?-Fürkészte Embry az arcomat.

-Mi?...-Eszméltem fel gondolataim közül.

-Minden...oké?...Olyan érdekes vagy...-Méregetett.

-Öhm...Igen, persze...minden oké.-Próbáltam mosolyt erőltetni magamra.

-Hát...jó...-Dőlt hátra.Majd körbe nézett rajtunk.-Jaaj ne már srácok!!!Még csak nyolc óra!Mennyünk már le a partra hülyülni!-Mondta cinkos mosollyal.

-Apu nem engedne le minket...-Mondtam halkan.

-De apuci nem tudja meg...Vagy félsz a sötétben?!-Vigyorodott el Embry.

-Nem...És Te, nagyszájú?!-Álltam fel.

-Na ez már tetszik!-Állt fel Embry.-Gyerünk skacok!-Mondta.

Erre én és ő kimentünk...Majd Paul és Jake is jött utánunk.

Együtt elindultunk a part felé, az erdőn át.

-Apád ki fog minket nyírni...-Lépett mellém Jake.

-Nem érdekel...Nekünk is kijár a szórakozás...-Vontam vállat.

Ezután csendben mentünk tovább.

Aztán megpillantottuk az óceánt, a holdfényben...

8.Fejezet: A gyógyuló

Alaposan elpirulhattam, mert Paul arcán egy hatalmas mosoly jelent meg.

-Nem ér kinevetni...-Dörmögtam majd tovább indultam.

-Nem is nevettem...Csak mosolyogtam.-Jött utánam Paul.

-Az is éppen elég!-Mondtam durcásan.

-Jó...Bocs...-Vont vállat Paul.

-Áh semmi baj...-Sóhajtottam.

Visszaértünk a házhoz...

-Lana, Paul...-Jött elénk Apu.-Minden rendben?-Kérdezte.

-Igen, minden oké Apu.-Bólintottam.-Elmehetnék Cullenékhez?...Meglátogatni Seth-et.

-Igen...De csak mert Seth-ről van szó...-Mormogta Apu.-De csak felügyelettel.Jake elkísér...Tudod Kicsim...Itt a Volturi Klán is...-Sóhajtott Apu.

-Oké, köszi...Ja és tudom.-Mondtam majd választ sem várva rohantam Jake-hez.

-Szia Lana!-Mosolygott rám Jake.

-Szia!Apu azt mondta, hogy el kéne jönnöd velem...Cullenékhez.Felügyelet nélkül nem mehetek sehová sem...-Sóhajtottam.

-Oké.Elkísérlek.-Bólintott Jake.-Úgy is meg szeretném nézni Seth-et.-Mondta majd beültünk a piros Rabbit-jébe és már indultunk is.

A Cullen ház csak húsz percnyire volt tőlünk, úgyhogy hamar oda értünk.

Amikor kiszálltunk a ház előtt...Alice rontott ki az ajtón és a nyakamba vetette magát.

-Szia Lana!!!-Mosolygott rám miután elengedett.

-Szia Alice...Jöttem Seth-hez...És persze hozzátok.-Mosolyogtam vissza.

-Ó Seth már jobban van.Három nap és kutya baja sem lesz.-Csicseregte.

-Szia Alice...-Lépett mellém Jake.

-Áh hello Jake!-Mosolygott Jake-re Alice.-Gyertek be!

Ezzel bementünk a házba.

-Áh sziasztok!-Jött elénk Esme, Edward és Bella.

-Sziasztok!-Köszöntünk egyszerre Jake-kel.

Bementünk a nappaliba hol a többiek voltak.

-Juhhé...Még egy korcs...-Morogta Rosalie.

-Áh hello Rose!Tudod hogy lehet a legkönnyebben megölni egy szőke nőt?-Kérdezte Jake pimasz vigyorral.-Csak egy tükröt kell rakni egy medence aljára...Na mit szólsz?Kipróbáljuk???

-Fogd be Black!-Mondta Rosalie.

Mindenki jót nevetett a csipkelődésen.

-Carlaisle!Muszály nekünk állat-simogatót nyitni?!-Fordult a doktor felé Rosalie.

Carlaisle meg sem hallotta Rosaliet.Inkább felénk tartott.

-Szervusz...Meg nézhetném Seth-tet?-Kérdeztem reménykedve.

-Igen.-Mosolyodott el.-Épp most tért magához.

-Köszönöm...-Mondtam majd benyitottam a dolgozó szobába.Átmentem rajta és egy "Műtő/Kórterem" feliratú táblás ajtót nyitottam ki.

-Lana...-Mosolygott rám Seth.

-Jaaj Sethie!-Mentem oda az ágyához.-Nagyon megijesztettél!-Fogtam meg a kezét.

-Nyugi...Csak farkasfiú vagyok már!...Nem olyan könnyű velem elbánni!-Mosolygott Seth.

-Jó...De akkor is.-Ültem le az ágy szélére.

-És...veled mizu?-Kérdezte.-Vagyis...Veletek...

-Semmi...Paul szerelmet vallott nekem...És...Tényleg Ő a bevésődésem.Akármilyen nehéz is felfogni.-Vontam vállat.

-Gratulálok.-Mondta Seth majd ásított.

Ekkor jött be Jake.

-Áh szeva tesó!-Intett Seth.

-Szia, te harci sebesült!-Jött oda mellém Jake.-Mizu?Hogy vagy?

-Remekül...kösz...De Carlaisle azt mondta, még három napig fekvő beteg vagyok.-Sóhajtott.

-Tudod...Jobb félni mint megijedni!-Mondta Jake.

-Jaaa...-Ásított Seth.

-Ideje mennünk...Pihenned kell.-Mondtam.-Gyógyulj meg...Jó?-Álltam fel.Majd lehajoltam és finoman megöleltem.

-Ja...Gyógyulj meg...A Falka vár vissza.-Mondta Jake.-Egy sebesült vérfarkassal nem érünk el sokat.

-Igyekszem srácok.Kösz hogy benéztetek.-Mosolyodott el Seth.-És Lana...Sok sikert a továbbiakhoz...

-Meglesz...-Bólintottam majd Jake-kel kimentünk.

Még egy órácskát maradtunk Cullenéknél.Majd mennünk kellett haza...Kezdett sötétedni...

7.Fejezet: Erdei séta

-Szóval...Mi is történt Seth-tel?-Kérdeztem egy kis idő múlva.

-Állítólag itt a Volturi Klán.És bosszút akarnak állni a Cullen Családon...és a Falkán...Azaz Rajtunk.Seth, mint fiatal farkas...egyedül volt az erdőben és...Amy, Victoria és Alec megtalálták...Nagy szerencséje hogy közel volt a házatokhoz.Különben...-Nyelt nagyot.

-Értem...Ne folytasd.-Bólitottam.-De...Miért akarnak bosszút állni?!

-Amennyit az apádtól tudok...azért mert Edward Cullen megszegte a legfőbb szabályt.Beleszeretett Bellába és Bella előtt pedig felfedte a titkokat...De amikor a Volturi tanácsa előtt álltak...Alice Cullen azt jósolta, hogy Bella is vámpír lesz...De ez nem így lett.Három hónap időt kaptak, de az idő lejárt.Bella csak most lett vámpír, egy év múltán.Ami nem három hónap.És mivel a Volturi Család a vámpírok nemesi családja...Az Ő szavuk szent és sérthetetlen.-Fejezte be a mondandóját Paul.

-Azta!Te többet tudsz mint én...De egy dolgot nem értek.Hogy jövünk képbe mi?-Néztem fel Rá.

-Mi a Cullen család mellé álltunk és...A Volturi Ház ellen szegődtünk...Amit nemigen néztek jó szemmel...Úgyhogy mi is a listán vagyunk.-Mondta Paul.

-Pontosan!-Szólalt meg mögöttünk egy hang.

megfordultunk és egy...kb. velem egy idős fiú állt mögöttünk.

-Ki vagy Te?-Kérdezte meghökkenve mikor rám pillantott.-Ember vagy...Hallom a szíved...Ez a férfi viszont egy...Korcs...-Mondta flegmán.

Paulból morgás tört fel.Aztán lépett egyet előre.

-Ne!Paul várj!!!-Mondtam elé állva.

-Mi is üdvözlünk Téged...-Kezdtem bele.

-Alec...Alec Volturi.-Mondta.

-Alec...Miben segíthetünk?-Kérdeztem.

-Például...Válaszolhatnál a kérdésemre...-Mondta.

-A nevem Lana...Lana Uley...-Mondtam flegmán.

-Te a falka Alphájának rokona vagy?!-Mért végig.

-Igen...A lánya.-Mondtam.

-Kár Érted...Akkor...Téged is meg kéne öljelek...-Sóhajtott.

-Abba nekem is lesz bele szólni valóm!-Mondta Paul majd hátra lökött Ő meg átváltozott.

-Kushadj kutya!-Sziszegte Alec majd rám nézett.-Örülök hogy megismerhettelek...Lana...-Mondta majd ott sem volt.

Paul eltűnt a bokrok között és felöltözve tért vissza.

-Mi volt ez a bájcsevej?!?!-Dörrent rám.

-Alec nem fog bántani engem.-Mondtam.-Leolvastam az arcáról...

-Ó de jó!-Horkant fel Paul.

-Jaaj gyere már!-Ragadtam meg a karját majd elindultunk visszafelé a házunkhoz.

-Amúgy...Honnan veszed, hogy nem bántana?-Kérdezte út közben Paul.

Megálltam vele szemben.

-Attól hogy Én nem változtam át farkassá...Vannak úgymond "képességeim".-Mondtam.

-Mi?!?!-Kapta rám a tekintetét.

-Tudod...Én is csak néhány napja tapasztaltam és tanultam meg...Érzem és látom mások érzéseit...-Mondtam.-Csak néhány napja jöttem rá...De Paul kérlek...Ezt nem mondhatod el senkinek sem!Kérlek...

-Megígérem...De...Ez...-Mondta.-Ez...hihetetlen...

-Tudom...-Mosolyodtam el.-Egy ember érzéseit nem látom viszont.-Mondtam.

-És ki az??-Kíváncsiskodott.

-Te.-Mondtam halkan.-Veled kapcsolatban nem látok semmit sem.

-Bevésődés...-Motyogta.-Amiatt van...

-Szóval...Te hiszel benne?...Hogy Te és én...-Néztem rá.

-Igen.Én erre csak néhány napja jöttem rá biztosan.-Mondta.-De az meg nagyon, de nagyon biztos...Én szeretlek Téged, Lana!...

6.Fejezet: Sokk

Gondolkozás nélkül rohantam ki...Mint aki eszét vesztette...

-Jared, Jake, Embry!-Kiáltott Apám egy test mellett guggolva.

A "tömegtől" nem láttam először mi történt aztán megláttam...Seth feküdt a földön.Teste csupa vér és seb...

-Uramisten Seth!-Sikoltottam.Teljesen sokkot kaptam.

-Jake!Vidd be Lanat!-Adta ki a parancsot Apu.

Jake mellettem termett és lefogott.Hiába ütöttem, rúgtam a vasmarok nem engedett.

-Emily, hívd fel Carlaislet!-Fordult anyuhoz Apám.

Jake bevitt a házba...Hiába ellenkeztem.

Felvitt a szobámba.

-Mi történt vele?!-Kérdeztem magamból kikelve.

-Ssss...Nyugodj meg Lana!Nem lesz semmi baja...-Ölelt á-t Jake.

-De mi történt Vele?!?!-Löktem el magamtól.Már ordítottam...De ez nem érdekelt.

-Megtámadta egy vámpír...-Suttogta Jake.-Elkapjuk!Esküszöm.

Ekkor hangokat hallottam lentről.

-Megjött Carlaisle.-Állt fel Jake.-Most NE gyere le Lana...Nyugodj meg...Seth rendbe fog jönni.-Mondta.

-De...-Kezdtem bele de Ő rám meredt.

-Nem Lana!Azzal nem segítesz ha láb alatt vagy!-Dörrent rám.

Bólintottam és leültem az ágyam szélére.Megpróbáltam mély levegőket venni...De amikor meghallottam lentről azt a fájdalmas, szívszorongató kiáltást nem bírtam tovább.

Feltéptem az ajtómat de nem jutottam tovább.Bele ütköztem valakibe...Paulba.

-Csss...Menny vissza, Lna!-Tolt vissza a szobába majd Ő is bejött és kulcsra zárta az ajtót.

Lerogytam az ágyra és zokogni kezdtem.

Paul mellém ült és magához ölelt.

Még soha nem ölelt meg.De az ölelése nagyon jól esett és éreztem, hogy szívből jön...Meg tudott nyugtatni még ilyen helyzetekben is.

-Lana...-Kopogott be Anyu.

Paul felpattant, kizárta az ajtót majd Anyu bejött.

-Kicsim...Sethet el kellett vinni Cullenékhez...-Fogta meg a kezemet Anyu.

-MI VAN?!?!-Pattantam fel.-Mi van Setthel???Mi a baja?Miért kellett elvinni??-Kérdezősködtem hisztérikus hangon.

-Css...Nyugodj meg, Lana!-Ölelt meg anyu.-Holnapra kutya baja sem lesz.Azért mégis csak farkasfiú...-Mosolyodott el.-Semmi baja nem lesz, oké?-Fogta meg mind két vállamat anyu majd mélyen a szemembe nézett.-Oké?

-Oké...-Bólintottam tétován.

-Én most elmegyek Suehoz.Apád és Quil elmentek Cullenékhez.Jake, Jared és Embry átfésülik a környéket.Te és Paul pedig maradjatok itt.-Mondta.

-Oké...Menny csak.Vigyázok Rá.-Bólintott komolyan Paul.

-Köszi.-Mondta anyu majd kiment a szobából...Aztán hallottam ahogy csukódik mögötte a bejárati ajtó.

-Hát...-Mondta Paul majd felállt.-Egyedül mardtunk.

-Ez elég kétértelműen hangzott...-Vontam fel a szemöldökömet majd én is felálltam.

-Khm...Bocs...Nem úgy értettem.-Pirult el.

-Jaaj ne hülyülj már!-Csaptam vállba.-Tudom hogy semmi hátsó szándékod nincs!-Mosolyodtam el majd lementünk a lépcsőn...A mosoly egyből lefagyott az arcomról ahogy megláttam a véres kanapénkat, ami egyébként krémszínű volt...

Hányinger fogott el és szédültem is.

-Uram isten, Lana!-Kapott el Paul.Épp időben mert a térdeim megrogytak és majdnem összeestem.

-Azt hiszem...Rosszul vagyok...-Suttogtam majd Paul a térdem alá nyúlt.Felvett és karjaiban vitt ki a kertbe.A frisslevegőre.

-Jobban vagy már?-Kérdezte egy idő után.

-Igen...-Bólintottam.-Hoznál egy pohár vizet?...-Kérdeztem.

-Persze.-Bólintott majd egy pillanat alatt a kezemben termett a pohár víz.

-Kösz.-Mondtam majd egy óriásit kortyolva próbáltam oldani a torkomban keletkezett gombócot.

Miután Paul visszavitte a poharat visszajött hozzám.

-Elmegyünk...Sétálni?-Álltam fel lassan.-Nem tudok itt maradni.Megőrülök...

-Hát ha jobban érzed magad akkor oké.-Bólintott majd rám mosolygott.

-Én már jól vagyok...-Forogtam körbe.

-Oké.-Bólintott.

Így ketten elindultunk sétálni az erdőbe...

5.Fejezet: Egy újabb vallomás

Akocsi megállt Sue boltja előtt.

Még egyikünk sem szállt ki, vagy szólalt meg.

-Paul...-Szólaltam meg végül nagy nehezen.

-Hm?-Nézett rám kíváncsian.

-Hát...Tegnap gondolkoztam a dolgon és...Igazából éjjel nem tudtam aludni úgyhogy az apámmal beszélgettem a dolgok állásáról...-Sóhajtottam.-Te mit gondolsz?...

-Miről?...Milyen dologról beszélsz?-Játszotta meg a tudatlant Paul.

-Kérlek...-Leheltem.-Ne nehezítsd meg a dolgom...Tudod hogy miről beszélek.-Horgasztottam le a fejemet.

-Igen tudom.-Bólintott teljes komolysággal.-Csak az a baj...Hogy én...nem...nem tudom mit érzek...-Sóhajtott.-Nem vagyok tisztában az érzéseimmel...De...Amikor Veled vagyok minden olyan jó és szép...csak...Áh...ne is figyelj rám...Hülye vagyok megint.-Mondta majd kiszállt.

Én is kiszálltam majd szó nélkül bementem a kisboltba.

A boltban, a pultnál álldogált Jake.

-Hé, szia!-Léptem mellé.

-Áh szia Lana!-Mosolygott rám kedvesen.-Mi járatban?

-Hát...Boltba miért szoktak járni?...Anyu megkért, hogy töltsem fel a készletet.-Mondtam.

-Király...Ha gondolod...segítek és haza is viszlek.Úgy is beszélnem kellene Sammel.-Ajánlotta fel.

-Hát...Paullal jöttem de ha lennél olyan kedves és haza vinnél...Nem igazán szeretnék egy kocsiba lenni fél óráig...-Nyeltem nagyot.-Vele.

-Oké...Megértelek.-Bólintott.

Majd elkezdtünk pakolászni a kosarunkba.

Amikor végeztünk két méretes szatyorral mentünk el Jake piros Rabbit-jéig.

-És amúgy...Mit érzel iránta?-Kérdezte Jake miközben már haza felé tartottunk.

-Ahw...Fogalmam sincs igazából.-Ráztam meg a fejemet.-Bizonytalan vagyok...

-Néha a dolgok mélyére kell néznünk hogy láthassuk az igazságot és nem szabad azzal megelégedni, hogy a felszínt kapargatjuk.-Mondta Jake az apja, Billy hangját utánozva.

-Tudom, tudom...-Bólogattam.-Hidd el...tudom.-Suttogtam búsan.

-Ne csináld ezt!...Utálom ha szomorú vagy...-Simogtta meg Jake a karomat.

-Bocs...-Mondtam.

Jake megállt a házunk előtt.

-Bármennyire is fáj...De tudnod kell, hogy most nem tudok segíteni...Akármennyire is szeretnék.Te vagy tisztában az érzéseiddel...És már elég nagy vagy ahoz hogy dönts.-Mondta.

-Tudom...-Bólintottam.-És...Jake...Köszi hogy meghallgattál...Megint.-Mosolyogtam rá.

Egy bólintással elintézte majd kiszálltunk és a szatyrokkal együtt bementünk a házba.

-Áh szia Lana!-Mosolygott rám Anyu.-Szia Jake!-Köszöntötte Jaket is.

-Hello Em!-Biccentett Jake.

-Ülj le, Sam nemsokára megjön.-Mondta anyu az egyik székre mutatva.

Jake letette a szatyrokat a konyhapultra majd leült mellém az asztalhoz.

-Amúgy...Merre van Apu?-Kérdeztem.

Elmentek Sethtel...Apropó Seth...Keresett Téged.-Nézett rám Anyu.

-Nem mondt miért?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem.-Rázta meg a fejét.-Csak azt mondta, hogy majd hívd fel ha ráérsz.

-Oké...-Bólintottam.

Ekkor jött meg Apu, Jared, Quil és Embry.

-Sziasztok!-Köszöntek a fiúk.

-Sziasztok Csajok!Szeva Jake!-Mondta Apu.

-Seth merre van?-Kérdeztem.

-Lemaradt, a szépfiú.-Mondta Embry.

-Ooké...-Álltam fel.-Fent leszek a szobámban...Ha Seth jön küldjétek majd fel.-Mondtam majd felmentem a lépcsőn, egyenesen a szobámba.

Hátra vágódtam az ágyamon és a plafont bámultam.

-Vajon mit akarhat Seth?-Kérdeztem halkan magamtól.

Gondolataimban merengtem amikor farkasüvöltésre lettem figyelmes a ház elől, az erdő széléről...Majd egy puffanás...És a vonyítás átment fájdalmas nyüszítésbe...