2010. június 29., kedd

12.Fejezet: A jövőnk

Másnak reggel egy tüsszentésre ébredtem.
Riadtan pattantam fel az ágyamon.
-Szia, Lana!-Mosolygott rám a hang kiadója.
-Seth!Te meg mt keresel itt??-Pattantam ki az ágyból.Majd a legjobb barátom nyakába ugrottam.-Hogy kerülsz ide?!
-Carlaisle haza engedett.-Mosolygott rám.-Amúgy...Hogy tudtál te tizenegyig aludni?!-Kérdezte Seth.-Ja...És a többiek mondtak valami nagy dolgot...de meghagyták neked a titkot.
-Oké...De ülj le...-Mondtam vigyorogva.Miután leült nagy levegőt vettem.-Ha apám vissza vonul én leszek az Alphád!!!-Mondtam.-Tegnap átváltoztam Én is!
-Hogy mi?!?!-Pattant fel Seth.-Te is farkas vagy?-Kiáltotta.
-Igeen!!!-Vágtam rá fülig érő mosollyal.
-Jaaj, úgy örülöök!-Ölelt szorosan magához.
-Én is!-Mondtam.-Na...de várj meg lent!Én felöltözök, rendbe szedem magam.
Negyed óra múlva már robogtam is le a lépcsőn.
-Na felébredt a farkaslány!-Mosolygott rám anyu.
-Neked is jó reggelt!-Adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt, Lana!-Mosolygott rám apu.
-Neked is...Vagyis...Jó napot inkább...-Mondtam majd kimentem a kertbe ahonnan nevetések és egyéb kurjantások hallatszódtak.
Az összes srác, most már Embry is kint szórakoztak.Az dő gyönyörű volt és a slaggal játszottak.Egymást kergették és locsolták.
Ahogy kiléptem Jake pont telibe kapott vízzel.
-Na megállj Jacob Black!!!-Kiáltottam rá majd bementünk az erdőbe...
És farkas alakban rontottunk ki.Jake-kel bírkóztunk, a többiek meg minket néztek.Aztán Ők is beszálltak.Nagyokat játszottunk kint, míg nem valaki lelocsolt minket.Apu és Anyu kint álltak a kertben.Apu fogta a slagot, anyu meg nyitotta a csapot...És pont telibe kapta a farkasfalkát.
-Lana!Gyere ide!-Intett apu.Odafutottam hozzá.-Várj meg!Mindjárt jövök!-Mondta majd eltűnt a ház mögött.És fekete farkas alakjában jött vissza hozzám.
"Gyere!Mennyünk be az erdőbe!"-Üzent.Mire bólintottam.Ketten befutottunk az erdőbe.
"Miről akarsz beszélni, Apu?"-Álltam meg miután már jól a sűrűben voltunk.
"A jövőről..."-Lépett elém.-"Hogy képzeled el a dolgokat?"
"Fogalmam sincs...De azt tudom hogy...Paul...A Bevésődésem és Őt nem akarom elhagyni a falka miatt."-Ültem le egy fa tövébe.-"Már az is felmerült bennem, hogy az Alphaságomat átadom Jake-nek...Ő azért mégis jobban tudna irányítani."
"Te tudod...Csak erre kíváncsi voltam."-Ült le apu velem szemben.-"De...A falkát és Paul-t is megtarthatod szerintem...Csak..."-Pillantott rám.
"Csak?..."-Kérdeztem.
"Csak...ebből belső viszály lehet...A srácok majd úgy is felfoghatják, hogy Paul-lal kivételezel, vagy Őt többre tartod."-Mondta tétován.-"De én csak neked akarok jót..."
"Tudom, Apu...Tudom...Csak...Ez...olyan nehéz."-Sóhajtottam.-"Még alig egy napja, hogy átalakultam, most meg már a jövőről kell gondolkoznom..."
"Jó...Igazad van!Sajnálom..."-Bökött meg az orrával.
"Nem, semmi baj...Csak...Még nem állok erre készen."-Mondtam majd együtt vissza indultunk a házhoz.
"És...Neked hogy megy az Alphaság?Mármint...Hogy tanultad meg?"-Kérdeztem a kullogás közben.
"Tudod...A srácoknak én segítettem mindenben.Mert én voltam itt az első farkas...De nekem nem segített senki sem.Én csak tettem amit jónak láttam..."-Mondta.-"De egyáltalán nem bánom, hogy bele vágtam!"
Az út további része szótlanul telt...
Amikor már a házat pillantottuk meg, még megálltunk utoljára.
"Köszönöm, Apu...hogy meghallgattál!"-Mondtam hálásan.
"Szívesen...Bármikor."-Biccentett majd én bementem a bokrok közé, felöltözni apu meg a ház mögé futott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése