Ki akartam szállni a kocsiból, de Jake vissza rántott.
-Mi a baj Lana?...Érzem, hogy valamit nem mondasz el nekem...Mi történt?-Kérdezte az arcomat fürkészve.
-Magam sem tudom...-Sóhajtottam.-Csak...csak...-Hebegtem.-Én...Változok...
-Hogy érted ezt?!-Nézett rám Jake.
-Öhm...Tudod...Vannak...úgymond..."képességeim".-Nyögtem ki végül.
-Képességeid?!?!-Kiáltott fel Jake.De kezemet gyorsan a szájára tettem.
-Fogd be te bolond!!!-Morrantam rá.-Igen...képességeim...-Bólintottam.-Érzem és látom mások érzelmeit...egy kilóméteres körzetben...-Mondtam halkan.-És...gondolatokat is látok néha...de az a képesség még fejlődőben van.-Nyeltem nagyot.-De...Ezt nem mondhatod el senkinek sem!!!
-De hát miért?!?!-Kérdezte döbbenten.-Előbb-utóbb úgy is kiderül!-Mondta.
-Inkább utóbb derüljön ki!-Morrantam rá.-Nem mondhatod el sem a srácoknak, sem anyámnak, sem apámnak, sem Cullenék-nek...És sem senkinek sem!-Mondtam.
-Oké...-Sóhajtott.
Ezzel kiszálltunk mind a ketten és elindultunk a ház felé.
Bementünk a házba.Már mindenki ott volt.Jared, Embry, Paul, Quil, Anyu, Apu és most már mi is.Leültünk az asztalhoz a többiek mellé.
-Hogy van Seth?-Kérdezte Anyu felém fordulva.
-Jól...Nagyon jól van már...Azt mondta, hogy már most visszajönne...de nem lehet.Carlaisle 3 napos ágynyugalomra helyezte.-Mosolyodtam el.
-Igen...Már tök jól van.-Mondta hozzá Jake.
-Akkor jó...Amint vissza ér Seth...Megtartjuk Quil beavató buliját...Ha már buli akkor legyen itt minden falkatag.-Mondta Apu.
-Ahogy Seth-et ismerem...már csak egy és fél nap és itthon is lesz...-Mosolyodtam el.-Az őrületbe fogja kergetni a Cullen családot...Addig nem fogja őket békén hagyni amíg haza nem engedik.-Vihogtam.
-Talán majd meg is köszönöm neki...-Motyogta apu.
-Apu!!!-Néztem rá szúrós pillantással.
-Jól van na...-Sóhajtotta.-Öhm...Jared!Quil!Mennyetek még egyszer el átfésülni a környéket!A többiek meg...csináljanak amit akarnak.-Vigyorodott el.-Ha végeztetek mehettek ti is haza...pihenjetek!Fontos lesz ha csatára kerül sor...-Komorodott el a hangja.
-Gondolod...Gondolod, hogy csatára...kerül sor?-Kérdeztem halkan.
-Semmit sem lehet tudni, Lana...Nem lehetünk biztosak semmiben sem.-Állt fel Apu.-Fő a biztonság.
Jared és Quil elmentek.Embry, Paul, Jake és Én maradtunk csak lent.Anyu és apu meg elmentek aludni.
-Minden oké, Lana?-Fürkészte Embry az arcomat.
-Mi?...-Eszméltem fel gondolataim közül.
-Minden...oké?...Olyan érdekes vagy...-Méregetett.
-Öhm...Igen, persze...minden oké.-Próbáltam mosolyt erőltetni magamra.
-Hát...jó...-Dőlt hátra.Majd körbe nézett rajtunk.-Jaaj ne már srácok!!!Még csak nyolc óra!Mennyünk már le a partra hülyülni!-Mondta cinkos mosollyal.
-Apu nem engedne le minket...-Mondtam halkan.
-De apuci nem tudja meg...Vagy félsz a sötétben?!-Vigyorodott el Embry.
-Nem...És Te, nagyszájú?!-Álltam fel.
-Na ez már tetszik!-Állt fel Embry.-Gyerünk skacok!-Mondta.
Erre én és ő kimentünk...Majd Paul és Jake is jött utánunk.
Együtt elindultunk a part felé, az erdőn át.
-Apád ki fog minket nyírni...-Lépett mellém Jake.
-Nem érdekel...Nekünk is kijár a szórakozás...-Vontam vállat.
Ezután csendben mentünk tovább.
Aztán megpillantottuk az óceánt, a holdfényben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése