-Jared, Jake, Embry!-Kiáltott Apám egy test mellett guggolva.
A "tömegtől" nem láttam először mi történt aztán megláttam...Seth feküdt a földön.Teste csupa vér és seb...
-Uramisten Seth!-Sikoltottam.Teljesen sokkot kaptam.
-Jake!Vidd be Lanat!-Adta ki a parancsot Apu.
Jake mellettem termett és lefogott.Hiába ütöttem, rúgtam a vasmarok nem engedett.
-Emily, hívd fel Carlaislet!-Fordult anyuhoz Apám.
Jake bevitt a házba...Hiába ellenkeztem.
Felvitt a szobámba.
-Mi történt vele?!-Kérdeztem magamból kikelve.
-Ssss...Nyugodj meg Lana!Nem lesz semmi baja...-Ölelt á-t Jake.
-De mi történt Vele?!?!-Löktem el magamtól.Már ordítottam...De ez nem érdekelt.
-Megtámadta egy vámpír...-Suttogta Jake.-Elkapjuk!Esküszöm.
Ekkor hangokat hallottam lentről.
-Megjött Carlaisle.-Állt fel Jake.-Most NE gyere le Lana...Nyugodj meg...Seth rendbe fog jönni.-Mondta.
-De...-Kezdtem bele de Ő rám meredt.
-Nem Lana!Azzal nem segítesz ha láb alatt vagy!-Dörrent rám.
Bólintottam és leültem az ágyam szélére.Megpróbáltam mély levegőket venni...De amikor meghallottam lentről azt a fájdalmas, szívszorongató kiáltást nem bírtam tovább.
Feltéptem az ajtómat de nem jutottam tovább.Bele ütköztem valakibe...Paulba.
-Csss...Menny vissza, Lna!-Tolt vissza a szobába majd Ő is bejött és kulcsra zárta az ajtót.
Lerogytam az ágyra és zokogni kezdtem.
Paul mellém ült és magához ölelt.
Még soha nem ölelt meg.De az ölelése nagyon jól esett és éreztem, hogy szívből jön...Meg tudott nyugtatni még ilyen helyzetekben is.
-Lana...-Kopogott be Anyu.
Paul felpattant, kizárta az ajtót majd Anyu bejött.
-Kicsim...Sethet el kellett vinni Cullenékhez...-Fogta meg a kezemet Anyu.
-MI VAN?!?!-Pattantam fel.-Mi van Setthel???Mi a baja?Miért kellett elvinni??-Kérdezősködtem hisztérikus hangon.
-Css...Nyugodj meg, Lana!-Ölelt meg anyu.-Holnapra kutya baja sem lesz.Azért mégis csak farkasfiú...-Mosolyodott el.-Semmi baja nem lesz, oké?-Fogta meg mind két vállamat anyu majd mélyen a szemembe nézett.-Oké?
-Oké...-Bólintottam tétován.
-Én most elmegyek Suehoz.Apád és Quil elmentek Cullenékhez.Jake, Jared és Embry átfésülik a környéket.Te és Paul pedig maradjatok itt.-Mondta.
-Oké...Menny csak.Vigyázok Rá.-Bólintott komolyan Paul.
-Köszi.-Mondta anyu majd kiment a szobából...Aztán hallottam ahogy csukódik mögötte a bejárati ajtó.
-Hát...-Mondta Paul majd felállt.-Egyedül mardtunk.
-Ez elég kétértelműen hangzott...-Vontam fel a szemöldökömet majd én is felálltam.
-Khm...Bocs...Nem úgy értettem.-Pirult el.
-Jaaj ne hülyülj már!-Csaptam vállba.-Tudom hogy semmi hátsó szándékod nincs!-Mosolyodtam el majd lementünk a lépcsőn...A mosoly egyből lefagyott az arcomról ahogy megláttam a véres kanapénkat, ami egyébként krémszínű volt...
Hányinger fogott el és szédültem is.
-Uram isten, Lana!-Kapott el Paul.Épp időben mert a térdeim megrogytak és majdnem összeestem.
-Azt hiszem...Rosszul vagyok...-Suttogtam majd Paul a térdem alá nyúlt.Felvett és karjaiban vitt ki a kertbe.A frisslevegőre.
-Jobban vagy már?-Kérdezte egy idő után.
-Igen...-Bólintottam.-Hoznál egy pohár vizet?...-Kérdeztem.
-Persze.-Bólintott majd egy pillanat alatt a kezemben termett a pohár víz.
-Kösz.-Mondtam majd egy óriásit kortyolva próbáltam oldani a torkomban keletkezett gombócot.
Miután Paul visszavitte a poharat visszajött hozzám.
-Elmegyünk...Sétálni?-Álltam fel lassan.-Nem tudok itt maradni.Megőrülök...
-Hát ha jobban érzed magad akkor oké.-Bólintott majd rám mosolygott.
-Én már jól vagyok...-Forogtam körbe.
-Oké.-Bólintott.
Így ketten elindultunk sétálni az erdőbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése