-Bocs ha felébresztettelek.-Mondtam.-Amúgy nem...-Sóhajtottam.
Apu fogta a narancsleves üveget és abból ivott.
-Tudod, hogy Anyu utálja, ha az üvegből iszol...-Mosolyogtam rá.
Leült mellém miután kiitta az üveg tartalmát.
-Mi nyomja a kicsi lelked?-Kérdezte mosolyogva.
Megrántottam a vállamat.-Minden...-Suttogtam.
-Lana...Nekem bármit elmondhatsz...-Fogta meg az asztalon pihenő kezemet.
-Hát...Nehéz dolog egy Alpha lányának lenni...és most itt ez a Paul dolog...-Sóhajtottam.-Anyu szerint Bevésődtünk és...Én nem tudom mit higyjek...Nem tudom mit higgyek vagy hogy mit tegyek...Fogalmam sincs.-Ráztam meg a fejemet.
-Anyádnak igaza van.Te vagy tisztában az érzéseiddel.És Te tudod ki iránt mit érzel.-Mosolygott rám Apu.-De tudod, hogy Mi mindig melletted állunk, akárhogy is döntessz!-Mondta majd felállt.
Én is megittam a poharam tartalmát és felálltam.
-Köszi!-Mondtam halkan.
Magához ölelt.-Ez a dolgom.-Mondta kedvesen majd homlokon csókolt.-Én megyek...Ja...és az üvegből ivást...-Kezdett bele.
-Kettőnk között marad.-Bólintottam.Majd a poharamat a mosogatóba téve én is visszamentem a szobámba.
Most ahogy a fejemet letettem az ágyra rögtön álomba merültem...
Amiből reggel kilenckor keltem fel...
Álmosan lebotorkáltam a lépcsőn...Vagyis lebotorkáltam volna, ha az utolsó előtti lépcsőfokon meg nem botlok.Már a becsapódásra készültem amikor két erős kar megragadott.
Riadtan nyugtáztam, hogy nem most fogok elhasalni, mert valaki megmentett...és az a valaki nem más volt mint...
-Paul?!-Álltam talpra.-Köszi...-Mormogtam.
-Hát...Nem lett volna szép ha elhasalsz itt...-Mosolyodott el.
-Hát...nem igazán.-Ráztam meg a fejemet.
-Áh hello Paul!-Jött le a lépcsőn Anyu jókedvűen.-Jó reggelt, Kicsim!-Köszönt nekem is.
-Jó reggelt fiatalok!-Jött le Anyu után Apu.
-Jó reggelt!-Biccentett Paul.
-Jó reggelt...-Motyogtam én is majd átmentem a konyhába, az anyám után.
-Kérsz Te s kávét?-Fordult Paul felé Anyu.
-Igen...Köszi, elfogadom...-Ült le mellém Paul.
-És...mi járatban?-Kérdezte Apu.
-Hát...Csak az őrjáratozást...vagyis a munkabeosztást akartam lerendezni, mert délutánra dolgom lenne.-Mondta Paul.
-Óh hát akkor...Kezdjünk is bele.-Mondta Apám.-Mit szólnál a...a...hétfő nappal, szerda éjszaka és péntek éjszakához?...Menne?-Kérdezte Apu hátradőlve.
-Remek....Hát csak ennyit akartam.-Bólintott Paul.
Felhajtotta a kávéját majd felállt.
-Lana, Drágám!Elmennél Forksba?...Kéne néhány dolog a boltból.-Nézett rám Anyu.
-Hát...Oké...-Bólintottam.-Akkor megyek, felöltözöm.-Mondtam majd felálltam és felsiettem a lépcsőn.
Egy egyszerű, V kivágású, türkizkék pólót és egy sötét, koptatott farmert vettem fel.
Felvettem azt a karkötőt, amit még Jaketől kaptam a tizenhatodik szülinapomra, kifésültem egyenes hajamat, fogat mostam, rendbe szedtem magam gyorsan és már mentem is le.
Nagy meglepődésemre Paul még ott volt.
-Hát Te?Nem elmentél?-Kérdeztem miközben a tornacipőmet húztam fel.
-Beviszlek Forksba.-Mondta.
-Hogy-hogy?...Én is eltalálok Forksba...-Néztem rá.
-A furgont elvitte Seth...-Mondta Apu.
-Ez eléggé összeesküvésnek tűnik...-Mondtam.
-Oké...Szerintem mennyetek, még mielőtt robban...KA BUMM!!!-Mondta Anyu.
Paul és Én szó nélkül indultunk el az ajtó felé.
-Jó szórakozást!-ntett nekem "bájos" mosollyal.
-Grr...-Morogtam halkan.Majd beültünk az ezüst színű Volvo-ba.
Paul indított és Forksot vette irányba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése