Lekaptam tekintetemet Quilről és elindultam befelé a házba.
Félúton találkoztam Paul-lal.
-Mi a baj, Lana?-Kérdezte, de én nem válaszoltam csak elmentem mellette.
Bementem a házba.A konyhán mentem át, s közben nagy nehezen tűrtem anyám pillantását.
Felrohantam a lépcsőn, magam mögött bevágtam a szoba ajtót.
Örjöngtem...Rettentően dühös voltam.Quil-re, Apámra...A falkára...Ha nem választanak szét minket tuti, hogy megnevelem Quil-t.A gitáromat felvettem a hátamra és az ablakhoz léptem.
Kitártam és kimásztam.Egyenesen a tetőnk szélén kötöttem ki.
Mivel az én szobám ablaka a ház hátulján van, és az erdőre nyílik simán ki tudtam szökni.
Lentről hallottam apám és a fiúk beszélgetését.
-Nem...Ez nem maradhat így!Vele kivételezn fogsz Sam!-Hallottam Quil hangját.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz...És ha Ő lesz az Alpha?!-Szólt vissza Apu.
-Akkor meg Paul-lal fog kivételezni...-Mormogta Quil.-A Bevésődésével...
Nem bírtam tovább.Leugrottam és előre mentem, hogy Quil képébe vágjam, mennyire nincs igaza.
Amikor kikanyarodtam a ház mögül és már látni lehetett engem, letettem óvatosan a földre a gitáromat és Quil elé vágtattam.
-Te is tudod, hogy nincs igazad!Csak fáj, hogy leterítettelek!-Ordítottam rá.
-Lana!Elég legyen!-Mondta Apu.
-Nem, nem elég, Apu!-Mondtam.-Fáj, hogy egy csaj legyőzött, ugye, Quil?!
-Lana...-Kezdett bele ingerülten.
-Ó igen, mert a hatalmas Quil Ateara legyőzhetetlen, megsérthetetlen!Csak nem felbőszíthetetlen!-Mondtam.Egyáltalán nem érdekelt a hangnemem, sem a srácok pillantása.-Csak...Fáj az igazság...-Morogtam majd hátat fordítva, a gitáromat felkapva berohantam az ardőbe, a part felé.
-Lanaaa...-Kiáltott utánam Jake majd az apám is.
Nem törődtem velük, csak mentem és mentem előre...
Leültem a "törzshely"-emre és csak bámultam a vizet...
-Gyűlöllek, Quil!hogy volt képe ilyeneket tenni...Bárcsak nem választottak volna szét minket...Akkor tuti hogy átharapom a torkát...-Gondolkoztam.
-Szép jelenet volt...-Hallottam meg mögüllem egy hangot.Megfordultam és Paul állt mögöttem.
-De jó...Hagyjatok most a francba!Egyedül akarok lenni...-Mondtam.
-Csak én vagyok...Apád és Jake is jönni akart, de mondtam, hogy én lenyugtatlak téged...Ne aggódjanak...Engem már csak...nem fogsz...bántani.-Mosolyodott el halványan.Majd leült mellém, a lapos sziklára.
-És...Hogy szándékozol lenyugtatni?!-Mormogtam.
-Passz...Nem tudom még.-Vont vállat.
-Az jó...De siess mert...mindjárt robban...-Sóhajtottam.
-Gitározol egy kicsit?-Kérdezte reménykedve Paul.
Bólintottam majd neki álltam gitározni.( Varga Viktor-Waited All My Life)
Mikor véget ért a szám Paul rám mosolygott.-Ez jó volt...-Mondta.-Sikerült lenyugodnod?....
-Kicsit...-Vontam vállat.-De még nem annyira.-Ráztam meg a fejemet.
-Akkor...Van más ötleted?-Kérdezte.
-Most, hogy mondod...-Mosolyodtam el majd közelebb hajoltam hozzá.
Amikor már csak néhány mili méter volt köztünk, hrtelen vissza hajoltam előre és gitározni kezdtem, Jason Marz-I'm Yours című számát.
-Cseles egy fruska vagy...Azt meg kell hagyni...-Rázta meg mosolyogva a fejét Paul.
Mikor már csak az utolsó szavacska volt ismét Paul-hoz hajoltam és úgy suttogtam a befejezést:
-I'm Yours (*Én a Tiéd*)-Majd nem beszéltünk tovább.A szavaink elvesztek a csókunkban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése