-Ne mi van Hercegnő?!Fejmosás volt?-Kérdezte Jared.
-Nem...-Ráztam meg a fejemet.-Miért...Kéne, hogy fejmosást kapjak?-Vontam fel a szemöldökömet.
-A tegnapi miatt...Nem gondolod?-Kérdezett vissza.
-Nem, Jared...Azért nem kapott...Akkor változott át...És kapásból megölt egy vámpírt.-Mondta Apu Jar mögé lépve.
-Te jó ég Sam!!!Rosszabb vagy mint a vérszívók!!!-Pattant fel Jared ijedten.
-Ne vérszívózd őket Tesó...Mert kicakkozom a füled!-Mondtam pimaszul vigyorogva.
-Na...Azt megnézzük!-Mondta Jared fellengzősen.
-Naa erre én is kíváncsi vagyok!-Mondta Quil.
Jareddel össze néztünk.Hallottam a gondolatait.MEglepően mind a ketten egyre gondoltunk.Egy bólintással jeleztem, hogy "Oké, mehet!"
-Gyere Quil!Találjuk ki hogy tegyük hejre Lana-t...-Mondta Jared majd átkarolta Quil vállát és elindultak az erdőbe.
Nekem se kellett több.A ház mögé mentem, levetkőztem és átváltoztam.
Amikor visszaértem akkor tört ki az erdőből Quil, nyomában Jareddel.
Egy pillanat alatt Quil elé ugrottam.Quil kétségbeesetten torpant meg majd nézett a fiúkra.
-Ne hagyd, hogy egy csaj zúzzon le, Öcsi!-Kiáltotta Embry.
Quil nekem ugrott.Jared hátrább állt...Igaz játékból csináltuk, de Quil kezdett bedurvulni.Egyre erősebben harapott...
"Na most megmutatom neked Lana!!!"-Üvöltöztek a gondolatai.
"Gyerünk Quil!Gyerünk!Zúzz le!Mire vársz?!"-Hergeltem.
Körbe körbe sétáltunk, ugrásra készen, s közbe le sem vettük egymásról a szemünket.
Quil dühösen csattogtatta az állkapcsát.
-Lana!Vonulj vissza!Még a végén bajod esik!-Hallottam Jake aggódó hangját.De apám lefogta.
-Hagyd...Most kiderül mennyire erős...-Mondta.Remek érzés volt, hogy ennyire bízik bennem.
Quil-lel ismét egymásnak estünk...De most én kerekedtem fölé.A földhöz vágtam majd két mellső mancsomat ráhelyezve, rá álltam és vicsorogtam rá.Ahogy Ő is én rám...
-Lana!Mostmár elég volt!-Hallottam apám parancsoló hangját.Le szálltam Quilről és hátat fordítva elindultam...Majd csak azt éreztem ahogy Quil ráharap a jobb hátsó lábamra.
Fájdalmasan felnyüszítettem...Majd a földre estem az egyensúly vesztés miatt.
Néhány pllanat múlva már nem fájt és lábra álltam.Ugyanazzal a lendülettem megfordultam és Quil-re vetettem magam.De most már nem kíméltem...
Aztán a ruhák recsegését hallottuk...És a többi farkas már szét is választott minket.
"Eszeteknél vagytok?!?!"-Dörrent ránk Apám.-"Ha azt mondom, hogy "Állj!", akkor megállni és abbahagyni!!!"-Morgott.-"Azt hiszem elég idősek vagytok már, hogy engedelmességet tanuljatok!...Vagy mégsem?!"
Lesunyított fülekkel, lehajtott fejjel hallgattuk a fejmosást...Majd elküldtek minket átváltozni és felöltözni.
Bementem a ház mögé, átváltoztam és felöltözve mentem visszafelé.Amikor én kiléptem a ház mögül, akkor jött ki Quil is az erdőből.Szúrós szemmel nézett rám.Ha pillantással ölni lehetne, Én már vagy hatszor is hulla lennék.De viszonoztam a pillantást.
A többiek pedig tettre készen figyelték a hörgésünket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése