Még egyikünk sem szállt ki, vagy szólalt meg.
-Paul...-Szólaltam meg végül nagy nehezen.
-Hm?-Nézett rám kíváncsian.
-Hát...Tegnap gondolkoztam a dolgon és...Igazából éjjel nem tudtam aludni úgyhogy az apámmal beszélgettem a dolgok állásáról...-Sóhajtottam.-Te mit gondolsz?...
-Miről?...Milyen dologról beszélsz?-Játszotta meg a tudatlant Paul.
-Kérlek...-Leheltem.-Ne nehezítsd meg a dolgom...Tudod hogy miről beszélek.-Horgasztottam le a fejemet.
-Igen tudom.-Bólintott teljes komolysággal.-Csak az a baj...Hogy én...nem...nem tudom mit érzek...-Sóhajtott.-Nem vagyok tisztában az érzéseimmel...De...Amikor Veled vagyok minden olyan jó és szép...csak...Áh...ne is figyelj rám...Hülye vagyok megint.-Mondta majd kiszállt.
Én is kiszálltam majd szó nélkül bementem a kisboltba.
A boltban, a pultnál álldogált Jake.
-Hé, szia!-Léptem mellé.
-Áh szia Lana!-Mosolygott rám kedvesen.-Mi járatban?
-Hát...Boltba miért szoktak járni?...Anyu megkért, hogy töltsem fel a készletet.-Mondtam.
-Király...Ha gondolod...segítek és haza is viszlek.Úgy is beszélnem kellene Sammel.-Ajánlotta fel.
-Hát...Paullal jöttem de ha lennél olyan kedves és haza vinnél...Nem igazán szeretnék egy kocsiba lenni fél óráig...-Nyeltem nagyot.-Vele.
-Oké...Megértelek.-Bólintott.
Majd elkezdtünk pakolászni a kosarunkba.
Amikor végeztünk két méretes szatyorral mentünk el Jake piros Rabbit-jéig.
-És amúgy...Mit érzel iránta?-Kérdezte Jake miközben már haza felé tartottunk.
-Ahw...Fogalmam sincs igazából.-Ráztam meg a fejemet.-Bizonytalan vagyok...
-Néha a dolgok mélyére kell néznünk hogy láthassuk az igazságot és nem szabad azzal megelégedni, hogy a felszínt kapargatjuk.-Mondta Jake az apja, Billy hangját utánozva.
-Tudom, tudom...-Bólogattam.-Hidd el...tudom.-Suttogtam búsan.
-Ne csináld ezt!...Utálom ha szomorú vagy...-Simogtta meg Jake a karomat.
-Bocs...-Mondtam.
Jake megállt a házunk előtt.
-Bármennyire is fáj...De tudnod kell, hogy most nem tudok segíteni...Akármennyire is szeretnék.Te vagy tisztában az érzéseiddel...És már elég nagy vagy ahoz hogy dönts.-Mondta.
-Tudom...-Bólintottam.-És...Jake...Köszi hogy meghallgattál...Megint.-Mosolyogtam rá.
Egy bólintással elintézte majd kiszálltunk és a szatyrokkal együtt bementünk a házba.
-Áh szia Lana!-Mosolygott rám Anyu.-Szia Jake!-Köszöntötte Jaket is.
-Hello Em!-Biccentett Jake.
-Ülj le, Sam nemsokára megjön.-Mondta anyu az egyik székre mutatva.
Jake letette a szatyrokat a konyhapultra majd leült mellém az asztalhoz.
-Amúgy...Merre van Apu?-Kérdeztem.
Elmentek Sethtel...Apropó Seth...Keresett Téged.-Nézett rám Anyu.
-Nem mondt miért?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Nem.-Rázta meg a fejét.-Csak azt mondta, hogy majd hívd fel ha ráérsz.
-Oké...-Bólintottam.
Ekkor jött meg Apu, Jared, Quil és Embry.
-Sziasztok!-Köszöntek a fiúk.
-Sziasztok Csajok!Szeva Jake!-Mondta Apu.
-Seth merre van?-Kérdeztem.
-Lemaradt, a szépfiú.-Mondta Embry.
-Ooké...-Álltam fel.-Fent leszek a szobámban...Ha Seth jön küldjétek majd fel.-Mondtam majd felmentem a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
Hátra vágódtam az ágyamon és a plafont bámultam.
-Vajon mit akarhat Seth?-Kérdeztem halkan magamtól.
Gondolataimban merengtem amikor farkasüvöltésre lettem figyelmes a ház elől, az erdő széléről...Majd egy puffanás...És a vonyítás átment fájdalmas nyüszítésbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése