FONTOS! :)

Sziasztok!

Igazából...Nem is olyan fontos ez, vagyis...Inkább nekem az!

Valaki tudna nekem olyan sztorikat írni, amik vámpírosak, de nem muszáj és Adam Lambert játssza a férfifőszerepet?De persze nem "eredetileg" Adam Lambert név alatt! :)

Fontos lenne mert nagyon Adam-es hangulatban vagyok és a falat kaparom már, hogy tudjak olvasni egy vele kapcsolatos sztorit! :$ :D:D

Szóval...Ha kommentben írnátok és küldenétek 1-2 linket azt nagyon megköszönném! :D

Ja...És a frissről: 1-2 nap múlva kapjátok! ;]

Puszim!

=)GoOofy(=

27.Fejezet: Apai Szeretet...

Lassan "ügettünk" visszafelé a házunkhoz az új falkámmal...Mikor odaértünk nagyon meglepődtem...

Apu és anyu kint álltak a ház előtt egymást átkarolva és mosolyogva.

-"Azt hittem, hogy apu a fejét veri a falba..."-Jegyeztem meg halkan.

-"Csak várd ki a végét, Lana..."-Láépett mellém Paul farkas.

-"Mennyetek haza cuccokért, aztán gyertek vissza...Addig...Beszélek apuval..."-Mondtam, mire a farkasaim "biccentettek" és megfordulva bementek az erdőbe.

-Lana...Menny, változz vissza és öltözz fel...Aztán beszélünk.-Pillantott rám kedvesen apu.

A fejemet lehajtva, fülem, farkam behúzva bementem a ház mögé és vissza változtam.Majd felugrottam az ablakomhoz-amit az első átváltozásom óta mindig nyitva hagyok-és a szobámba lépve magamra kaptam egy farmert és egy atlétát...

Aztán mély levegőt véve elindultam lefelé...

-Apu...Megértem ha dühös vagy ránk, de én vagyok a hibás...A srácok nem csináltak semmit.Én...Belevittem őket és...-Kezdtem a mentegetőzést, amint beléptem a konyhába.

-Lana!-Emelte fel a kezét, így elhallgattam.-Ez az én kislányom...-Mosolyodott el.-Mindig magadra vállalod a dolgokat...Nagyon szép dolog ez tőled, de...

-De?!-Kérdeztem halkan, a szememet lesütve.

-Egyáltalán nem haragszom.-Mondta.Én meg nagyon meglepődtem...Nem haragszik?!

-Nem...Nem haragszol?!-Kérdeztem akadozva.

-Nem...Sőt...Nagyon büszkék vagyunk Rád édesanyáddal.-Mondta.-És...Csak, hogy tudd: Én mondtam Jared-nek és Quil-nek, hogy feladom az Alfaságot és a falkát mától Te vezeted.Én küldtem őket utánatok.

-Te küldted...Őket?-Ültem le hüledezve.-Apu!Te feladtad a falka vezetését?!-Fogtam fel a szavai értelmét.-Átadtad nekem a falkád?!

-Igen.-Bólintott komolyan.-És tudom, hogy a legjobb döntés volt.Nagyon jó alfa vagy és leszel.A te kezedben van a legjobb helyen a csapat.

-És...Te?-Pillantottam rá.-Te már nem is vagy farkas, akkor?!-Kérdeztem.

-De.-Bólintott.-Még az vagyok.És egy ideig az is maradok.Ameddig szükségetek van rám.Ha segítség kell.

-Az mindig kell, apu!Te vagy közülünk a legtapasztaltabb és az egyik legerősebb.Szükségem van rád.Főleg most.És a srácoknak is.-Fakadtam ki.-Nagyon félek!Nem tudom, hogy el tudom-e Őket vezetni...Fiatalnak, gyengének és tapasztalatlannak érzem magam, apu...

-Lana!Én is így kezdtem, kicsim...-Fogta meg a kezem, majd egy nyugtató mosolyt küldött felém.-És mellettem senki nem volt, aki támogathatott volna.De én itt vagyok.Ahogy mindenki más is és segítünk, ott ahol kell.

-Köszönöm!-Pattantam fel, majd szorosan megöleltem.-Nagyon szeretlek, apu...

-Én is téged, kicsim...-Suttogta és magához ölelt.

Majd a srácok érkezésére figyeltünk fel...Mindenki bejött a házba és leültünk az asztal köré...

-Srácok!-Szólalt meg apu, mire mindenki rá nézett.-Döntésre jutottam.Az alfaságomat és ezzel minden hatalmamat...Átadom Lana-nak.Mától Ő a falka vezetője, a tagok parancsolója.

-Alfa?!-Lepődött meg Jake, majd szép lassan mindenki más is.Kivéve persze Jared és Quil.Ők tudtak a dologról.

-Igen.Mától Ő az alfa.-Bólintott az apám.

-És...Akkor te feladtad a farkasságot?-Kérdezte Paul.

-Nem.-Felelte.-Segítek Nektek ott ahol kell.Megöljük a vámpírokat, aztán meglátjuk mi lesz...

-Nem ismerek Rád, Sam...-Mosolyodott el Seth.

-Ez a néhány hónap...Felnyitotta a szemem, Seth.-Mosolygott az apám.-A családom sokkal fontosabb most.Rájöttem, hogy Lana-val mennyi elvesztegetett idő volt...És ezeket be akarom pótolni.Elmentek mellettünk az évek, ő meg már felnőtt lett...Úgy érzem, hogy lemaradtam a gyerekkoráról...

-Apu!-Fogtam meg a kezét.-Ne aggódj...Bőven van még időnk.-Mosolyogtam rá.-Elintézzük ezt a dolgot, aztán...Az életünk folytatódik.

-Ahogy mondod!-Mosolygott rám Paul.Elpirultam...Nem is beszéltem még vele...

-Hát...Kíváncsi vagyok milyen alfa leszek...-Vallottam be.-Félek, hogy nem jól fogok csinálni valamit...De akkor...Szóljatok, oké?-Pillantottam a fiúkra, akik vigyorogva bólogattak.

***

Mindenki eltűnt...És csak arra eszméltem fel, hogy hoppá, egyedül maradtam Paullal...

-Öhm...Szépen eltűntek.-Állapítottam meg halkan.

-Elég feltűnően csinálták...-Mosolyodott el.

-Paul...Én...-Motyogtam.-Nem is tudom mit mondhatnék...-Sóhajtottam.

-Ne mondj semmit...-Lépett oda hozzám.-Felesleges...-Mosolyodott el, majd megfogta a kezem és a szemembe nézett.-Sajnálom, hogy...Nem bíztam meg benned és, hogy...Nem bíztam benned.Nagyon fáj, hogy úgy kiabáltam és úgy beszéltem veled...-Suttogta, majd magához ölelt.-Csak...Féltem, hogy elveszíthetlek...

Lehunytam a szemem és visszanyeltem a könnyeimet.Nagyon jó érzéssel töltött el és persze nagyon meg is hatottak a szavai.

-Nagyon-nagyon-nagyon, de nagyon szeretlek...-Mondtam mosolyogva, majd áttört a gát és elsírtam magam...Nemigazán vagyok az a csöpögős, sírós fajta, de az utóbbi időkben rengeteg dolog felgyülemlett bennem és ezek most kijöttek...

Paul csendben tartott a karjaiban, s tűrte, hogy összesírjam a pólóját.Nem is nagyon zavarta...Majd a hátamat kezdte el simogatni.

-Én is nagyon szeretlek...-Mondta kedvesen, majd végig simított az arcomon és megcsókolt...A csókjában benne volt minden.Féltés, óvás, szeretet, szerelem, megbánás...

Elváltunk egymástól és ismét megöleltem.Immár mosolyogva.

-Hogy fogjunk hozzá Alec kiiktatásához?-Kérdeztem leülve a kanapéra.

Mellém ült és magához húzott.-Most nincs kedvem azon a férgen gondolkozni...-Mondta.-Most csak Te számítasz...

-Paul...El fogok pirulni, ha továbbra is ilyeneket mondasz...-Nevettem fel, majd hozzá bújtam.Ő mosolyogva sóhajtott egyet...-Mi az?-Pillantottam fel rá.

-Semmi...Csak...Olyan jó így.-Vont vállat.

Majd hallottuk az ajtó nyitódását...Megjöttek a srácok.

-Sziasztok szerelmesek...-Huppant le mellénk Embry, mire én normálisan felültem, de nem távolodtam el Paul mellől.

-Sziasztok...-Jött be apu és anyu is, majd a többek is lassan bejöttek és leültek.

-Na akkor...Ha már mindenki itt van.-Néztem körbe.-Hogy kezdjünk neki?Alec és Felix nagyon erősek.Ki kell dolgoznunk egy tervet és nagyon ébereknek kell lennünk...Kiszámíthatatlanok...És nagyon veszélyesek...

26.Fejezet: Az Új Falka

Bevetettem magam az erdőbe, immár farkas alakban.Aztán a gondolataimba szivárogtak apám parancsoló szavai...

-"Lana!Azonnal állj meg!"-Mondta komolyan.-"Apádként kérlek, nem alfádként..."

-"Megölöm."-Feleltem tömören, majd megszakítottam a kapcsolatot...

Néhány pillanat múlva egy hatalmas, szürke farkas ugrott ki a bokrok közül és felvette a tempómat...Paul...

-"Állj meg Lana...Kérlek..."-Pillantott rám.

-"Hagyj békén Paul!Megölöm a dögöket...Nem tudsz visszafogni."-A hangom határozott volt...

-"Ó, dehogynem!"-Mondta hirtelen, majd oldalról belém jött.Kicsit megimbolyogtam, de talpon maradtam.-"Ne akard, hogy erőszakot alkalmazzak!"

-"Gyerünk, akkor támadj!"-Álltam támadó állásba, majd morogni és vicsorogni kezdtem.

Paul is felvette a pozíciót.-"Nem kell ezt tennünk, kislány..."-Mondta, s a szemei szikrákat szórtak.

-"Akkor hagyd, hogy a dolgomat végezzem."-Mondtam, majd megfordultam és tovább futottam, gyorsítva a tempón, magam mögött hagyva Pault...

Aztán tíz perc múlva az orromat megcsapta a már jól ismert bűz...Már a közelben járok.

Majd egy rétre értem, amin egy nagy ház volt...Itt vannak...

Négy farkas is kilépett a fák közül, majd mögém léptek...Embry, Paul, Jake és Seth.

-"Hát ti?!"-Kérdeztem tőlük gondolatban.

-"Kiléptünk Sam falkájából, így már nem tud nekünk parancsolni."-Szólalt meg Embry.-"Mostantól te vagy az alfánk..."

-"Én?!"-Lepődtem meg.

-"Nem fogom hagyni, hogy a legjobb barátnémnak baja essen..."-Bökött meg Seth.-"Veled vagyunk...És megöljük ezeket a dögöket."

-"Kösz, Sethie..."-Mosolyodtam el gondolatban.

A srácok, azaz Seth, Embry és Jake felvettek egy alakzatot.A mező két szélére álltak...Így csak Paul és én maradtunk.

-"Sajnálom..."-Lépett mellém a hatalmas, szürke farkasfiú.

-"Mit?!"-Pillantottam rá.

-"Hogy nem hallgattalak meg."-Felelte.-"Meg kellett volna, hogy bízzak benned.De a forrófejűségem miatt...A büszkeségem és az egom uralkodott rajtam."-Sóhajtott.-"Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam!"

-"Bolond vagy."-Mosolyodtam el.-"Dehogy haragszom!!!"-Majd az orromat az orrához érintettem.-"Szeretlek...Teljes szívemből...Örökké..."

Ekkor a meghitt pillanatunkat megzavarta egy, a házból kilépő, hosszú, fekete hajú, patkány képű vámpír...

-Farkasok...-Emelte fel a kezeit.-Nem akarok harcot...Csak hallgassatok meg.

Előrébb léptünk és a srácok is mögém léptek.

Én meg bólintottam, hogy kezdje.

-Alec és Felix mától nem a klánomhoz tartozik.-Kezdte.-Alec megtagadta a parancsaimat és a tudtom nélkül harcba szállt veletek.Caius, Marcus és én, Aro elmegyünk innen.Csak átutazóban voltunk, de úgy tűnik, hogy Alec...Nos...Belé bújt a vadász ösztön.Alec-t több, mint ezer éve ismerem.Nála jobb és cselesebb vadásszal még nem találkoztam tíz évszázad alatt.Vigyázzatok vele.Kiszámíthatatlan és nagyon erős.Főleg úgy, hogy Felix, a legerősebb harcosunk is vele van.

Bementem a bokrok közé és átváltoztam.Magamra kaptam a ruháimat, majd visszamentem a mezőre...

-Lana vagyok.Az alfa.-Léptem oda a vámpírhoz.-Megbízom benned és remélem nem hiába.-Nyújtottam felé a jobbomat.-Mennyetek el innen.Mi pedig elintézzük Alec-t és Felix-t.

-Komolyan mondom...Vigyázzatok.Alec kiszámíthatatlan.És ha egyszer elhatároz valamit...Azt nem ereszti.-Mondta Aro.-A saját húgát, Jane-t is megölette...

Paul felmordult mögöttem.Lopva rá pillantottam.Majd vissza Aro-ra.

-Mennyetek, amilyen gyorsan csak tudtok.-Mondtam egyszerűen, majd megfordultam és vissza léptem a falkámhoz.

-Te más vagy, Lana, mint a többi magad fajta...-Mondta mosolyogva.-A te szíved tiszta.Rád nem hat a farkasság mámora...Önmagad vagy...-Mondta, majd visszament a házba...

Megráztam a fejem és visszaváltoztam.

-"Ha ezt Sam látta volna..."-Lépett oda hozzám Seth.

-"Srácok!Hol vagytok?!"-Hallottam meg Jared és Quil hangját a fejemben.

-"A parton találkozunk srácok!"-Mondtam, majd a fiúkkal megindultunk az óceán felé...

Oda érve megpillantottuk Jared és Quil farkast.

-"Hát Ti?!"-Kérdeztem meglepetten.

-"Hozzátok csatlakozunk.Kiléptünk Sam-től...az apád túl komolyan veszi az alfaságot, Lana..."-Mondta Quil.

-"Ja...Most tuti, hogy otthon balhézik..."-Szólt hozzá Jared.

-"Szóval...Új falka?"-Kérdezte Paul mellém lépve.

-"Nem tudom...Képes lennék én vezetni titeket?!"-Kérdeztem bizonytalanul.-"Fiatal és gyakorlatlan vagyok még ehhez..."-Felsóhajtottam.

-"Menni fog, Lana!"-Biztatott Jake.-"Ez a véredben van, csajszi..."

-"Ha ti mondjátok..."-Bólintottam.-"Oké, vágjunk bele...Új falka, új szabályokkal.Új élettel..."

Díj :)

Sziasztok!

A minap kaptam egy díjat Wonderworld-től :):) Amit nagyon nagyon nagyon de nagyon köszönök! :) <3

25.Fejezet: Újabb Ütközet

Az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam...Igen, kb. így telt a délelőttöm.

Aztán, mikor kiürült az üvegem, amiben a narancslé volt lementem a konyhába...

Letettem az "üvegtározóba" az üres palackot...

-Palacsintát csinálok meggy-habbal.A kedvenced...Kérsz?-Mosolygott rám anyu.

Szó nélkül megráztam a fejem.

-Enned kell, kicsim...Hogy leszel így erős farkas lány?-Mosolygott rám.

-Nem vagyok éhes, anyu...Nem tudok enni.-Megborzongtam még az étel gondolatára is, ami egy farkasnál hatalmas bajt jelent...

-Akarsz beszélgetni?-Kérdezte kedvesen.

-Mi mást csinálhatnék...-Vontam vállat, majd leültem az asztalhoz.

-Mit mondott neked?-Kérdezte halkan.

-Azt, hogy...Ha jobban lesz, le fog lépni, itt fog hagyni.Hogy...Nem érdekli, hogy mit mondok neki...Hogy...Nem is igazából, a szívemből szerettem...Nem hitt nekem anyu...-Pillantottam könnyes szemekkel az anyámra.-És el fog menni...Én pedig...Újra csak Lana leszek, a farkas lány...Akit elhagyott a lenyomata...-A hangom elcsukott és sírni kezdtem.Ismét...Azt hittem, hogy már nincs könnyem, amit elsírhatnék, de úgy néz ki, hogy mégis akad rejtett tartalékom...

-Csss...-Ölelt magához nyugtatóan anyu.-Nyugodj meg, kincsem...-A hajamat és a hátamat simogatta, amíg meg nem nyugodtam...-Megpróbálunk csinálni valamit, kicsim.Tudod, hogy...Hogy csak le kell nyugodnia.Paul...Elég forró fejű.Te is tudod.

-De megöl az a tudat, hogy most ez így van!Meghalok nélküle...-Mondtam halkan.

-Apád beszélni fog vele...-Mondta, majd ismét megölelt.-És minden rendbe fog jönni...

Majd hirtelen egy büdös, émelyítő, undorító szagot éreztem meg...Vámpír bűz...Méghozzá Alec bűze...

-Maradj itt anyu!Semmi esetre se gyere ki...-Nyomtam le a székre az anyámat.

-Kicsim mi az?!-Kérdezte.

-Vámpírok.-Feleltem.-Maradj itt!-Mondtam, majd kimentem és azonnal átváltoztam.

-"Apu, srácok!"-Szólítottam meg a falka többi tagját, akik szintén farkas alakban voltak.

-"Mondd, Lana!"-Hallottam meg apu hangját a fejemben.

-"Itt vannak!Vámpírok..."-Mondtam.-"Siessetek, ahogy lehet!"

-"Máris indulunk!"-Mondta az alfa, majd láttam a fejemben, amint ők futnak az erdőben, a házunk felé...-"Szólj Paul-nak!"

-"MI?!"-Kérdeztem hangosan.-"Hogy én?!Paulnak?!"

-"Igen!Te!Nem kérek ellenvetést, Lana!"-Mondta határozottan, majd megszakították a kapcsolatot...

-"Paul...Kérlek, Paul!Tudom, hogy hallasz...Egyedül vagyok itthon, vámpírok jönnek, a többiek meg a kanadai határnál vannak!Segítened kell!Egyedül nem tudom megvédeni anyut!"-Esdekeltem neki.

-"Megyek.Tarts ki!"-Felelte tömören, majd ővele is megszakadt a kapcsolat...

Hátra pillantottam a házunkra...Anyu a konyhaablakból nézett rám.

Majd az erdőből kilépett öt vámpír...Vérvörös szemükkel bámultak rám...És halálos csendben, fagyos mosollyal az arcukon lépkedtek felém...

Halotti csend volt...A madarak és az erdő többi állata is csendben voltak.A saját szívverésemet hallottam és anyuét...

-Lana...-Szólalt meg Alec mosolyogva.-Jó újra látni Téged!

Egy mély morgás tört fel a torkomból, szikrázó szemekkel rá meredtem és fenyegetően előrébb léptem.

-Szóval...Te vagy a híres farkas lány...-Szólalt meg egy alacsony, szőke hajú vámpír lány.

-"Mindjárt odaérek.Tarts ki!"-Hangzott fel Paul hangja a fejemben.

Ekkor a bokrok közül megjelent Paul-farkas...Morogva lépett oda mellé.

-Na és hol a többi Quilute-korcs?!-Szólalt meg egy alacsony, szőkés hajú vámpír.

-"Csak higgadtan, Paul..."-Mondtam neki gondolatban.

-"Több vámpírt öltem már meg, mint te...Több gyakorlatom van benne, Lana, úgyhogy ne parancsolgass."-Felelte csípősen.

-"Ha az alfa, azaz az apám nincs itt, akkor az utódja, azaz én parancsolok."-Mondtam komoran.-"Nem kérek ellenvetést..."

-Veszekszik a szerelmes pár...-Nevetett fel a legmagasabb vámpír férfi.

-Nem értem hogy állhattál le egy ilyen korccsal csókolózni, Alec...-Jegyezte meg a nő.

-Élvezte...-Mosolyodott el Alec, mire nálam elszakadt a cérna és megindultam feléjük...De, amikor a vámpír-nőstény rám kapta a tekintetét összeestem a fájdalomtól...Nyüszítettem, vonyítottam és fetrengtem a földön...

-"Lana!"-Indult meg felém Paul, de aztán a vámpír nő rajta használta a képességét...

Ekkor kirontott a bokrok közül a többi farkas is és Jake szerencsére elsodorta a szőkét oldalról...

Jake, apu és Jared a szőke vámpírlányt és az alacsony, szőkés vámpír srácot vette kezelésbe.

Paul, Embry és Quil pedig a magas, izomagyat...

Nekem, Seth-nek maradt Alec...

-"Csak okosan, Lana...Ne engedd, hogy felhúzzon."-Mondta Seth, mire bólintottam.

-Na mi lesz, Lana?!Megölsz?!Vagy még egy csókot kérsz?!-Nevetett fel gúnyosan, mire én neki rontottam...Könnyedén került ki.

Nevetve védte ki minden támadásunkat Seth-tel...Ekkor csatlakozott hozzánk Paul és apám is...A többiek pedig még az izmos, magas vámpírt próbálták megölni, de nem ment...

-Alec!Ezek a dögök túl sokan vannak...Jane-t és Demetri-t már elveszítettük...Mennyünk innen...-Mondta a magas ipse.

-Felix!Abba mi a buli?!-Kérdezte Alec gúnyosan mosolyogva.-Na mindegy...Lana...Majd még találkozunk, Drágám...-Kacsintott rám, mire neki akartam menni, de ő addigra elment Felix-szel...

Dühösen fújtattam, majd bementem a ház mögé, átváltoztam és beugrottam az ablakomon.

A szekrényemhez léptem és gyorsan magamra kaptam egy fekete atlétát, rövidnadrágot és tornacipőt.

Aztán lementem a földszintre...

-Hova mész, Lana?-Kérdezte apu.

-Megkeresem és megölöm azt a dögöt...-Fújtattam, majd megpróbáltam úrrá lenni a remegésemen.

-Nem tudod megölni egyedül.Túl erős...-Mondta Paul.-Megsérülnél...

-Érdekel is az téged...-Kaptam rá a tekintetem, mire elhallgatott.

-Igenis érdekel!-Állt fel a székről.

-Remek, akkor érdekeljen!-Vontam vállat.-Majd jövök...Vagy nem...-Mondtam, majd megfordultam és elindultam kifelé...

-Lana!Most azonnal állj meg!-Szólt rám apu, de nem érdekelt...

Az agyamat elborította a vörös köd és csak egy dolgot akartam: Gyilkolni.