25.Fejezet: Újabb Ütközet

Az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam...Igen, kb. így telt a délelőttöm.

Aztán, mikor kiürült az üvegem, amiben a narancslé volt lementem a konyhába...

Letettem az "üvegtározóba" az üres palackot...

-Palacsintát csinálok meggy-habbal.A kedvenced...Kérsz?-Mosolygott rám anyu.

Szó nélkül megráztam a fejem.

-Enned kell, kicsim...Hogy leszel így erős farkas lány?-Mosolygott rám.

-Nem vagyok éhes, anyu...Nem tudok enni.-Megborzongtam még az étel gondolatára is, ami egy farkasnál hatalmas bajt jelent...

-Akarsz beszélgetni?-Kérdezte kedvesen.

-Mi mást csinálhatnék...-Vontam vállat, majd leültem az asztalhoz.

-Mit mondott neked?-Kérdezte halkan.

-Azt, hogy...Ha jobban lesz, le fog lépni, itt fog hagyni.Hogy...Nem érdekli, hogy mit mondok neki...Hogy...Nem is igazából, a szívemből szerettem...Nem hitt nekem anyu...-Pillantottam könnyes szemekkel az anyámra.-És el fog menni...Én pedig...Újra csak Lana leszek, a farkas lány...Akit elhagyott a lenyomata...-A hangom elcsukott és sírni kezdtem.Ismét...Azt hittem, hogy már nincs könnyem, amit elsírhatnék, de úgy néz ki, hogy mégis akad rejtett tartalékom...

-Csss...-Ölelt magához nyugtatóan anyu.-Nyugodj meg, kincsem...-A hajamat és a hátamat simogatta, amíg meg nem nyugodtam...-Megpróbálunk csinálni valamit, kicsim.Tudod, hogy...Hogy csak le kell nyugodnia.Paul...Elég forró fejű.Te is tudod.

-De megöl az a tudat, hogy most ez így van!Meghalok nélküle...-Mondtam halkan.

-Apád beszélni fog vele...-Mondta, majd ismét megölelt.-És minden rendbe fog jönni...

Majd hirtelen egy büdös, émelyítő, undorító szagot éreztem meg...Vámpír bűz...Méghozzá Alec bűze...

-Maradj itt anyu!Semmi esetre se gyere ki...-Nyomtam le a székre az anyámat.

-Kicsim mi az?!-Kérdezte.

-Vámpírok.-Feleltem.-Maradj itt!-Mondtam, majd kimentem és azonnal átváltoztam.

-"Apu, srácok!"-Szólítottam meg a falka többi tagját, akik szintén farkas alakban voltak.

-"Mondd, Lana!"-Hallottam meg apu hangját a fejemben.

-"Itt vannak!Vámpírok..."-Mondtam.-"Siessetek, ahogy lehet!"

-"Máris indulunk!"-Mondta az alfa, majd láttam a fejemben, amint ők futnak az erdőben, a házunk felé...-"Szólj Paul-nak!"

-"MI?!"-Kérdeztem hangosan.-"Hogy én?!Paulnak?!"

-"Igen!Te!Nem kérek ellenvetést, Lana!"-Mondta határozottan, majd megszakították a kapcsolatot...

-"Paul...Kérlek, Paul!Tudom, hogy hallasz...Egyedül vagyok itthon, vámpírok jönnek, a többiek meg a kanadai határnál vannak!Segítened kell!Egyedül nem tudom megvédeni anyut!"-Esdekeltem neki.

-"Megyek.Tarts ki!"-Felelte tömören, majd ővele is megszakadt a kapcsolat...

Hátra pillantottam a házunkra...Anyu a konyhaablakból nézett rám.

Majd az erdőből kilépett öt vámpír...Vérvörös szemükkel bámultak rám...És halálos csendben, fagyos mosollyal az arcukon lépkedtek felém...

Halotti csend volt...A madarak és az erdő többi állata is csendben voltak.A saját szívverésemet hallottam és anyuét...

-Lana...-Szólalt meg Alec mosolyogva.-Jó újra látni Téged!

Egy mély morgás tört fel a torkomból, szikrázó szemekkel rá meredtem és fenyegetően előrébb léptem.

-Szóval...Te vagy a híres farkas lány...-Szólalt meg egy alacsony, szőke hajú vámpír lány.

-"Mindjárt odaérek.Tarts ki!"-Hangzott fel Paul hangja a fejemben.

Ekkor a bokrok közül megjelent Paul-farkas...Morogva lépett oda mellé.

-Na és hol a többi Quilute-korcs?!-Szólalt meg egy alacsony, szőkés hajú vámpír.

-"Csak higgadtan, Paul..."-Mondtam neki gondolatban.

-"Több vámpírt öltem már meg, mint te...Több gyakorlatom van benne, Lana, úgyhogy ne parancsolgass."-Felelte csípősen.

-"Ha az alfa, azaz az apám nincs itt, akkor az utódja, azaz én parancsolok."-Mondtam komoran.-"Nem kérek ellenvetést..."

-Veszekszik a szerelmes pár...-Nevetett fel a legmagasabb vámpír férfi.

-Nem értem hogy állhattál le egy ilyen korccsal csókolózni, Alec...-Jegyezte meg a nő.

-Élvezte...-Mosolyodott el Alec, mire nálam elszakadt a cérna és megindultam feléjük...De, amikor a vámpír-nőstény rám kapta a tekintetét összeestem a fájdalomtól...Nyüszítettem, vonyítottam és fetrengtem a földön...

-"Lana!"-Indult meg felém Paul, de aztán a vámpír nő rajta használta a képességét...

Ekkor kirontott a bokrok közül a többi farkas is és Jake szerencsére elsodorta a szőkét oldalról...

Jake, apu és Jared a szőke vámpírlányt és az alacsony, szőkés vámpír srácot vette kezelésbe.

Paul, Embry és Quil pedig a magas, izomagyat...

Nekem, Seth-nek maradt Alec...

-"Csak okosan, Lana...Ne engedd, hogy felhúzzon."-Mondta Seth, mire bólintottam.

-Na mi lesz, Lana?!Megölsz?!Vagy még egy csókot kérsz?!-Nevetett fel gúnyosan, mire én neki rontottam...Könnyedén került ki.

Nevetve védte ki minden támadásunkat Seth-tel...Ekkor csatlakozott hozzánk Paul és apám is...A többiek pedig még az izmos, magas vámpírt próbálták megölni, de nem ment...

-Alec!Ezek a dögök túl sokan vannak...Jane-t és Demetri-t már elveszítettük...Mennyünk innen...-Mondta a magas ipse.

-Felix!Abba mi a buli?!-Kérdezte Alec gúnyosan mosolyogva.-Na mindegy...Lana...Majd még találkozunk, Drágám...-Kacsintott rám, mire neki akartam menni, de ő addigra elment Felix-szel...

Dühösen fújtattam, majd bementem a ház mögé, átváltoztam és beugrottam az ablakomon.

A szekrényemhez léptem és gyorsan magamra kaptam egy fekete atlétát, rövidnadrágot és tornacipőt.

Aztán lementem a földszintre...

-Hova mész, Lana?-Kérdezte apu.

-Megkeresem és megölöm azt a dögöt...-Fújtattam, majd megpróbáltam úrrá lenni a remegésemen.

-Nem tudod megölni egyedül.Túl erős...-Mondta Paul.-Megsérülnél...

-Érdekel is az téged...-Kaptam rá a tekintetem, mire elhallgatott.

-Igenis érdekel!-Állt fel a székről.

-Remek, akkor érdekeljen!-Vontam vállat.-Majd jövök...Vagy nem...-Mondtam, majd megfordultam és elindultam kifelé...

-Lana!Most azonnal állj meg!-Szólt rám apu, de nem érdekelt...

Az agyamat elborította a vörös köd és csak egy dolgot akartam: Gyilkolni.