24.Fejezet: Szenvedők és szenvedtetők

Megpillantottam a házat...A fejemet lehajtva beléptem...Apu a konyhában ült, a srácok már elmentek és már Paul sem volt itt...

Lopva az apámra pillantottam, majd sietős léptekkel elindultam a lépcső felé...

-Lana!Várj...-Szólalt meg apu, mire megtorpantam.Nem pillantottam rá...Csak álltam a lépcső előtt, a korlátot markolva, mélyeket lélegezve...-Sajnálom...-Szólalt meg ismét.-Nem kellett volna veled kiabálnom, nem kellett volna azokat mondanom és nem kellett volna főképp kitagadnom téged.Te vagy az én kislányom és...Én...Csak megijedtem, hogy neked, vagy Paulnak baja esik...Belehaltam volna, ha az a dög kárt tesz benned...És...Én hiszek neked, csak...Féltettelek és ideges voltam...

-Apu...-Fordultam felé mosolyogva, s szemeimben könny gyűlt...-Én sosem tudnék rád haragudni.Lehet, hogy...Néha mondok dolgokat, vagy teszek, de...Azokat aztán mindig megbánom.Te vagy az én apukám, akit nagyon szeretek!-Mondtam, majd az első könnycsepp legördült az arcomon...

Apuval megöleltük egymást és én elsírtam magam...

-Na mi van itt?-Jött le anyu mosolyogva.

-Semmi...-Engedtem el aput, majd megtöröltem az arcom.-Csak...Megbeszéltük a farkas-dolgokat...-Mosolyogtam apura.

-Aha, hát persze...-Támaszkodott a korlátnak anyu mosolyogva.-És most a másik témát kell megoldanunk...-Komolyodott el.-Paul és Te.

Én is elkomolyodtam...-Ezen már nincs mit megbeszélni.-Motyogtam, majd anyu mellett elsietve bementem a szobámba és magamra vágtam az ajtót...

Aztán hasra vágódtam az ágyon és ismét sírni kezdtem...

Majd összegömbölyödtem és a párnámat a hasamhoz szorítva, mint egy kisgyerek, csak feküdtem az ágyon.

-El fog menni...-Suttogtam.-Itt fog hagyni...

Majd sóhajtva felültem...

-Mit tehetnék?!-Kérdeztem halkan magamtól.

***

PAUL SZEMSZÖGE

Ha tudtam volna, hogy ez lesz...

-Hé haver...-Jött be a konyhából Jared.Ő volt velem ma...Kedves volt tőle meg minden, de...Most inkább lettem volna egyedül.

-Hm?-Kérdeztem rá sem pillantva.

-Nincs valami jó kedved még mindig...-Sóhajtott.

-Csodálod?!-Fordultam felé.Valamit láthatott az arcomon, mert egy kicsit megrémült...

-Hé-hé...Nyugi, Paul...-Nyugtatott, majd leült a fotelbe, ami a szoba sarkában volt.Én meg az ágyon feküdtem...-Nem akarlak felhúzni, csak...Lenyugtatni, meg ilyenek.

-Inkább egyedül lennék.-Motyogtam.

-Sam a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád.-Felelte.

-Nem vagyok egy kisgyerek, akire vigyázni kell!-Emeltem fel a hangom.-Meg amúgy is...Nem érdekel Sam.Nem sokáig lesz az alfám már...Amint rendbe jövök elhúzok innen a francba.

-Ez egy hatalmas félreértés és te is tudod.Szerinted...Ha Lana a lenyomatod, akkor leállna mással smárolni?!Főleg egy rohadék vámpírral?!Saját akaratából?!-Mondta határozottan.-És még csak meg sem hallgattad Őt.Hát ennyire bízol a Lenyomatodban?!A barátnődben, aki a Bevésődésed?!-Állt fel.-Ha igazi férfi lennél, nem futnál el a problémák elől.-Mondta.-Ezen gondolkozz!Ne azon, hogy hogy lépj le!-Aztán csak úgy egyszerűen elment...

Elgondolkoztam azon, amit mondott...De hát ha a saját szememmel láttam!Ezen tényleg nincs mit magyarázni...

Óvatosan kikeltem az ágyból...A bordáim már nem fájtak annyira, mivel az incidens óta ágyban voltam, pihentem és már igencsak késő éjszaka van...Pontosan 02:24.

Sóhajtva, lassan és óvatosan az ablakhoz bicegtem majd kibámultam rajta...Telihold volt.

-Mi a francot csinálhatnék?!-Suttogtam halkan, majd a bennem lévő feszültség levezetése képen belevertem a falba.Egy kis helyen a vakolat lepotyogott...

***

LANA SZEMSZÖGE

(MÁSNAP)

Alig aludtam az éjjel.Reggel pedig olyan voltam, mint egy zombi.

Felvettem egy kockás, piros inget, alá meg egy fehér pántos felsőt.Aztán farmer, tornacipő és a karkötőm.

A hajamat, amit egyébként mindig gondozok, vasalok, fésülök, most csak összegumiztam.Egy kis szemceruzát és szempillaspirált kentem magamra, aztán lementem reggelizni...Amihez nem sok kedvem volt...

-Jó reggelt...-Motyogtam, majd leültem apu mellé.

-Nem aludhattál valami jól...-Jegyezte meg anyu, majd letette elém a hatalmas tányér pirítóst.

-Ennyit nem tudok megenni.-Mondtam figyelmen kívül hagyva az előző mondatát, majd lassan csipegetni kezdtem...Egy-két falat után viszont elég is volt...

-Nem vagyok éhes.-Álltam fel.-A szobámban leszek.-Fogtam meg egy üveg narancslevet, majd felmentem az emeletre...

-Nem tetszik ez nekem, Sam...-Hallottam meg anyu hangját.Megtorpantam.Tudom, nem szép dolog hallgatózni, meg ilyenek, de rólam volt szó!

-Nyugodj meg, Drágám...Megpróbálom megbeszélni ezt Paullal is...Aztán minden a régi lesz.-Felelte apu nyugodtan, majd hallottam, ahogy kitolja a széket.-Megyek járőrözni.Vigyázzatok magatokra!-Aztán el is ment...

Remek...Már csak ez hiányzott!Már a szüleim is aggódnak miattam...Még jobban, mint eddig...