24.Fejezet: Szenvedők és szenvedtetők

Megpillantottam a házat...A fejemet lehajtva beléptem...Apu a konyhában ült, a srácok már elmentek és már Paul sem volt itt...

Lopva az apámra pillantottam, majd sietős léptekkel elindultam a lépcső felé...

-Lana!Várj...-Szólalt meg apu, mire megtorpantam.Nem pillantottam rá...Csak álltam a lépcső előtt, a korlátot markolva, mélyeket lélegezve...-Sajnálom...-Szólalt meg ismét.-Nem kellett volna veled kiabálnom, nem kellett volna azokat mondanom és nem kellett volna főképp kitagadnom téged.Te vagy az én kislányom és...Én...Csak megijedtem, hogy neked, vagy Paulnak baja esik...Belehaltam volna, ha az a dög kárt tesz benned...És...Én hiszek neked, csak...Féltettelek és ideges voltam...

-Apu...-Fordultam felé mosolyogva, s szemeimben könny gyűlt...-Én sosem tudnék rád haragudni.Lehet, hogy...Néha mondok dolgokat, vagy teszek, de...Azokat aztán mindig megbánom.Te vagy az én apukám, akit nagyon szeretek!-Mondtam, majd az első könnycsepp legördült az arcomon...

Apuval megöleltük egymást és én elsírtam magam...

-Na mi van itt?-Jött le anyu mosolyogva.

-Semmi...-Engedtem el aput, majd megtöröltem az arcom.-Csak...Megbeszéltük a farkas-dolgokat...-Mosolyogtam apura.

-Aha, hát persze...-Támaszkodott a korlátnak anyu mosolyogva.-És most a másik témát kell megoldanunk...-Komolyodott el.-Paul és Te.

Én is elkomolyodtam...-Ezen már nincs mit megbeszélni.-Motyogtam, majd anyu mellett elsietve bementem a szobámba és magamra vágtam az ajtót...

Aztán hasra vágódtam az ágyon és ismét sírni kezdtem...

Majd összegömbölyödtem és a párnámat a hasamhoz szorítva, mint egy kisgyerek, csak feküdtem az ágyon.

-El fog menni...-Suttogtam.-Itt fog hagyni...

Majd sóhajtva felültem...

-Mit tehetnék?!-Kérdeztem halkan magamtól.

***

PAUL SZEMSZÖGE

Ha tudtam volna, hogy ez lesz...

-Hé haver...-Jött be a konyhából Jared.Ő volt velem ma...Kedves volt tőle meg minden, de...Most inkább lettem volna egyedül.

-Hm?-Kérdeztem rá sem pillantva.

-Nincs valami jó kedved még mindig...-Sóhajtott.

-Csodálod?!-Fordultam felé.Valamit láthatott az arcomon, mert egy kicsit megrémült...

-Hé-hé...Nyugi, Paul...-Nyugtatott, majd leült a fotelbe, ami a szoba sarkában volt.Én meg az ágyon feküdtem...-Nem akarlak felhúzni, csak...Lenyugtatni, meg ilyenek.

-Inkább egyedül lennék.-Motyogtam.

-Sam a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád.-Felelte.

-Nem vagyok egy kisgyerek, akire vigyázni kell!-Emeltem fel a hangom.-Meg amúgy is...Nem érdekel Sam.Nem sokáig lesz az alfám már...Amint rendbe jövök elhúzok innen a francba.

-Ez egy hatalmas félreértés és te is tudod.Szerinted...Ha Lana a lenyomatod, akkor leállna mással smárolni?!Főleg egy rohadék vámpírral?!Saját akaratából?!-Mondta határozottan.-És még csak meg sem hallgattad Őt.Hát ennyire bízol a Lenyomatodban?!A barátnődben, aki a Bevésődésed?!-Állt fel.-Ha igazi férfi lennél, nem futnál el a problémák elől.-Mondta.-Ezen gondolkozz!Ne azon, hogy hogy lépj le!-Aztán csak úgy egyszerűen elment...

Elgondolkoztam azon, amit mondott...De hát ha a saját szememmel láttam!Ezen tényleg nincs mit magyarázni...

Óvatosan kikeltem az ágyból...A bordáim már nem fájtak annyira, mivel az incidens óta ágyban voltam, pihentem és már igencsak késő éjszaka van...Pontosan 02:24.

Sóhajtva, lassan és óvatosan az ablakhoz bicegtem majd kibámultam rajta...Telihold volt.

-Mi a francot csinálhatnék?!-Suttogtam halkan, majd a bennem lévő feszültség levezetése képen belevertem a falba.Egy kis helyen a vakolat lepotyogott...

***

LANA SZEMSZÖGE

(MÁSNAP)

Alig aludtam az éjjel.Reggel pedig olyan voltam, mint egy zombi.

Felvettem egy kockás, piros inget, alá meg egy fehér pántos felsőt.Aztán farmer, tornacipő és a karkötőm.

A hajamat, amit egyébként mindig gondozok, vasalok, fésülök, most csak összegumiztam.Egy kis szemceruzát és szempillaspirált kentem magamra, aztán lementem reggelizni...Amihez nem sok kedvem volt...

-Jó reggelt...-Motyogtam, majd leültem apu mellé.

-Nem aludhattál valami jól...-Jegyezte meg anyu, majd letette elém a hatalmas tányér pirítóst.

-Ennyit nem tudok megenni.-Mondtam figyelmen kívül hagyva az előző mondatát, majd lassan csipegetni kezdtem...Egy-két falat után viszont elég is volt...

-Nem vagyok éhes.-Álltam fel.-A szobámban leszek.-Fogtam meg egy üveg narancslevet, majd felmentem az emeletre...

-Nem tetszik ez nekem, Sam...-Hallottam meg anyu hangját.Megtorpantam.Tudom, nem szép dolog hallgatózni, meg ilyenek, de rólam volt szó!

-Nyugodj meg, Drágám...Megpróbálom megbeszélni ezt Paullal is...Aztán minden a régi lesz.-Felelte apu nyugodtan, majd hallottam, ahogy kitolja a széket.-Megyek járőrözni.Vigyázzatok magatokra!-Aztán el is ment...

Remek...Már csak ez hiányzott!Már a szüleim is aggódnak miattam...Még jobban, mint eddig...

És még egy díj! ;]

És még egy díjat kaptam Nika-tól, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok neki! :):) <3>

*Szabályok:
5 embernek kell átadnod a díjat, mégpedig az általad leginkább kedvelt bloggereknek, s intézz hozzájuk pár sort, miért is ők a kitüntetettek!
Valamint írnod kell magadról öt olyan dolgot, ami szerinted érdekelheti az olvasóidat.
És ne felejtsd el értesíteni a díjazottakat, hogy mielőbb átvehessék a kitüntetést! :)

Az 5 ember:

Carly: carly-quequowle.blogspot.com

^^GoFrI^^: http://a-kek-szemu-gofri.blogspot.com/

Carly: http://remenytelenszerelem.blogspot.com/

Bri: http://yourbloodisminebydamon.blogspot.com/

Vivi: http://vivi-alexandra.blogspot.com/

Nos...Ennyi :)

5 dolog rólam:

-Ló, vámpír és dark fanatikus vagyok.

-A szerény külső kemény lelket takar.

-Balhés csaj vagyok, sok rossz dolgot tettem már, amire nem vagyok büszke.

-Szeretem az AC/DC-t! *.*

-Négy éves korom óta lovagolok, tíz éves korom óta verseny szerűen.

+1: -Van egy lovam, akit Jafar-nak hívnak és a ^^GoFrI^^ nevű blogger fan csajjal szoktam kilovagolni minden szombaton! :)

Díjak Nika-tól :)

Kedves Mindenki! :)

Nagyon köszönöm szépen Nika-nak, hogy ezzel a két díjjal megajándékozott engem...:)

Nagyon sokat jelent számomra.

Nagyon köszönöm még azoknak, akik kitartottak mellettem!

5 dolog, amit tudj rólam:

-Ló, vámpír és dark fanatikus vagyok.

-A szerény külső kemény lelket takar.

-Balhés csaj vagyok, sok rossz dolgot tettem már, amire nem vagyok büszke.

-Szeretem az AC/DC-t! *.*

-Négy éves korom óta lovagolok, tíz éves korom óta verseny szerűen.

+1: -Van egy lovam, akit Jafar-nak hívnak és a ^^GoFrI^^ nevű blogger fan csajjal szoktam kilovagolni minden szombaton! :)

Akiknek tovább mennek a díjak:

1.: Carly: http://carly-quequowle.blogspot.com/

2.: ^^GoFrI^^: http://verfarkas-a-szerelmem.blogspot.com/

3.: Vivi: http://vivi-alexandra.blogspot.com/

4.: Moon Angel: http://fallenangelsaga.blogspot.com/

5.: Zaza, Zakuro és *baba*: http://porgesazejszakaban.blogspot.com/

Sok szeretettel mindenkinek és további jó blogolást! :)

Kérés/Kérdés

Sziasztok!

A főblogomon nyitottam egy szavazást és érdekelne a véleményetek.

Az alábbi linkre kattintva megláthatjátok a kérdést és a lehetséges választási lehetőségeket.

Légyszi szavazzatok, fontos lenne!

A link: http://gooofy-foblog.blogspot.com/2011/02/segitseg-keres.html

A szavazás 2011.02.18.-ig tart!

Köszönöm előre is, puszi!

=)GoOofy(=

23.Fejezet: Reményt Vesztve

A házunk előtt álltam...A levegő a tüdőmbe szorult, a gyomrom görcsben állt...Nem tudtam mit tegyek...Bemenjek, s tűrjem a többiek kemény pillantását, vagy elfussak és itt hagyjak mindent?!

Végül remegő kézzel lenyomtam a kilincset és beléptem a házunkba...

Mindenki a nappaliban volt.Paul-t a kanapéra fektették, s őt állták körül.Anyu rögtön odarohant hozzám, s elgyötört arcomat látván magához ölelt...Sírni kezdtem...Nyilván ő még nem tud erről az egész sztoriról semmit.

-Nyugodj meg Lana...-Fogta kezei közé az arcom.-Meséld el mi volt, oké?-Ültetett le a székre, majd leült mellém, s megfogta a kezem.

-Alec...-Nyeltem nagyot.-Annak a vámpírnak képessége van...Irányítani tudja az érzelmeket és az embereket...Engem is irányított...-A hangom elcsuklott és ismét sírni kezdtem.-De...Apu nem hisz nekem...Ahogy senki más sem...

-Én hiszek neked, kicsim...-Ölelt magához.-Tudom, hogy szereted Paul-t...

-Teljes szívemből...-Suttogtam.-Belehalok ha elveszítem!

-Lana...-Szólalt meg apám, mögöttem.-Paul téged keres...Magához tért.

Anyura pillantottam.Biztatóan elmosolyodott, majd felálltam...És a nappaliba mentem.

-Magatokra hagyunk titeket...-Motyogta az apám, majd a srácok, anyu és ő kimentek...

-Engedd, hogy megmagyarázzam...-Térdeltem le mellé.

-Nem kell...Megmagyaráznod...Mindent láttam...-Mondta halkan.Nehezére esett beszélni...

-Kérlek, Paul...Könyörgöm...-Fogtam meg a kezét, de ő kihúzta az enyéim közül.-Kérlek...-Eredtek el a könnyeim.

-Megcsaltál...-Mondta komoran.-És ami...A legrosszabb...Egy vámpírral.

-Képessége van!-Mondtam.-Irányított...Ahogy mindenki mást is irányíthat...Ahogy csak akarja...

-Jobb lenne meghalnom...-Nyögte.-Elárultál, Lana.Összetörted a szívem...

-Ne mondj ilyet...-Temettem kezeimbe az arcom.-Kérlek...Higgy nekem!Ne tedd ezt...

-Szeretsz...-Sóhajtott.-De úgy tűnik...Nem igazából.Nem a szívedből szeretsz engem...

-Szerelmes vagyok beléd Paul!A Lenyomatom vagy, ahogy én a tiéd...Nem tudok nélküled élni...Még csak lélegezni sem!-Néztem a szemébe.-Szeretlek teljes szívemből, őszintén, tisztán és visszavonhatatlanul...Halálomig.

-Mondd ezt annak, akit érdekli.-Mondta, majd rám pillantott.-Engem nem érdekel...Ahogy Te sem.Amint lehet elmegyek innen.Lehetőleg minél gyorsabban...

-Ne...Nem élném túl...Kérlek!-Könyörögtem neki, de nemigen hatotta meg.

Szó nélkül felálltam...

-Tudom...Hogy...Nem elég elmondani...De...Én...Szeretlek, bármi történjék is...-Mondtam, majd megfordultam és kirohantam a házból.

Túl sok volt ez nekem egyszerre.A könnyeim patakokban, megállíthatatlanul folytak...

A partra mentem, hogy egy kicsit kiüríthessem a fejem.

***

Mélyen a tüdőmbe szívtam a sós levegőt...A fejemben csak kattogtak a kerekek...

Szörnyű volt belegondolni, hogy Paul elmegy...Féltem ettől a gondolattól...Hogy ismét egyedül maradok...S árnyékká válok...

A mobilom csörgése ragadott ki a homályból...Alice neve villogott a kijelzőn.Nagyot sóhajtottam, majd a fülemhez emeltem a készüléket és benyomtam a zöld gombot.

-Szia Alice...-Köszöntem halkan.

-Lana!Szörnyű képek villantak be...-Hadarta rémülten.-Paul és te...

-Szétmentünk.-Mondtam.-És ez mind...Alec hibájából...

-Istenem...Sajnálom.-Mondta szomorúan.-Nagyon sajnállak...Ha bármikor beszélgetni szeretnél valakivel, vagy bármi más...Ide bármikor jöhetsz...Számíthatsz ránk.-Mondta kedvesen.

-Kösz Alice...De megoldom, nyugi.-Sóhajtottam.

-Hát jó...De azért ne felejtsd el, oké?-Éreztem, hogy mosolyog...

-Oké...-Bólintottam.-Köszi és...Szia...

-Szia...-Mondta, majd bontottuk a vonalat.

Sóhajtva bámultam a napra, ami alábukott a horizonton...

-Ideje haza menni...-Álltam fel lassan, majd elindultam lassan lépkedve vissza a házhoz.

Karjaimat magam köré fontam, mivel velem szembe fújt a szél, így elég hűvös volt...A hajamat is hátra fújta...Csodás...

Reményt vesztettnek éreztem magam...Ha Paul elmegy én abba belehalok.

Mindenki lassan elfordult tőlem...Mindenki magamra hagyott.

Ebben az esetben milyen ironikusan hangzik a magányos farkas kifejezés, nemde?!

Nem jó magányosnak lenni...Nem egyszer tapasztaltam már meg.

Én az a fajta ember vagyok aki a társaságban tud élni és belehal a magányba.A visszautasításba...

De úgy tűnik...Itt, La Push-ban csak ezt kapom...

Lehet, hogy jobb lenne elmennem.Minél messzebbre...Vissza sem nézni, csak menni...És meg sem állni...

:) Jó hír!

Sziasztok!

Fent van a friss és engesztelés képen a héten még számíthattok 2 új fejire.

Remélem meg tudtok nekem bocsájtani! :(

Sziasztok, puszi!

=)GoOofy(=