-Az új srác már megjött!Érzem a szagát.-Mondta majd bele-bele szagolt a levegőbe.
Elindultunk a ház felé, tovább.
A házunk előtt egy ezüst színű Volvo állt.
-Puccos...-Mondta Quil.
-Fogd be!-Pirítottam rá.
Bementünk a házba és az én helyemen, az ajtónak háttal egy bőrdzsekis, izmos srác ült.
-Áh már meg is jöttetek?-Kérdezte anyu rám mosolyogva.
A srác megfordult...
Bennem meg az ütő is megállt.És úgy tűnt benne is.Farkasszemet néztünk, majd Ő remegni kezdett.Apám aggódó pillantására sem figyeltem most.
Csak Ő volt...Megszűnt a világ.Csak mi ketten voltunk.
-Bevésődés szagot érzek a levegőben...-Súgta oda Sethnek Embry.
Erre lekaptam tekintetemet a srácról majd az anyám mellé álltam.
-Öhm...Nos...-Kezdett bele Apu.-Srácok...Ő itt Paul Ryan.Az új falkatag.-Mondta zavartan.
-Hello...-Mormogta Paul.
-Paul!Ők itt a falka...És a lányom.-Folytatta apu.-Jake, Jared, Embry, Seth és Quil.-Mutatott végig a fiúkon majd rám nézett.-És amint mondtam a lányom, Lana.
Paul ismét rám nézett.Pillantása forró volt.Szinte már perzselt.
Odamentem anyuhoz...
-Minden oké?-Súgta oda mire bólintottam.
Felmentem a szobámba, a gitáromat felkapva mentem vissza.-Apu...Elmentem a partra.-Mondtam kurtán majd ott sem voltam.
Úgy éreztem le kell lépnem abból a házból, vagy különben megőrülök...A gitározás és az éneklés mindig megnyugtatott.
Amint leértem a partra a sziklás terület felé vettem az irányt.
Leültem egy lapos sziklára ami a víz fölé hajolt.Lábamat lelógattam a majd' két méteres mélységbe és gitározni kezdtem.
Először csak úgy bele-ble pengettem majd dalokat kezdtem el.
Green Day-21Guns Green Day-Wake Me Up When September End
Aztán meguntam és csak ücsörögtem.
-Jól gitározol...-Hallottam egy hangot mögüllem.-És a hangod is nagyon szép.
Megfordultam és Paul állt mögöttem, egy sziklánat támaszkodva.Féloldalasan áll, bal vállát neki vetette a sziklának, jobb lábát pedig átrakta a bal előtt.
-Köszi...-Vontam vállat közömbösen.-Igyekszem.-Mosolyogtam rá.
Odajött és leült mellém.Szótlanul ültünk egymás mellett.
Öhm...Bocs hogy úgy megbámultalak.-Szólalt meg végül.Szája szélében mosoly bújkált.
-Áh...Semmi baj.-Vontam vállat mosolyogva.-Mert Én nem bámultalak meg...Mi?!-Kérdeztem.
-Hát...-Vont vállat Paul.-Amúgy...Gyakran jársz ide?-Váltott témát.
-Hát...Ha rossz napom van vagy csak fejet akarok szellőztetni legtöbbször ide jövök.Vagy az erdőt járom.-Bólintottam.
-És Te is...Alakváltó vagy?-Kérdezte.-Mivel az Alpha lánya vagy...
-Nem...Én nem vagyok az.Inkább az anyám génjeit örököltem ilyen téren.-Ráztam meg a fejemet.-De kinézetre inkább az apámra hasonlítok.
-Ez érdekes...-Mondta Paul.-Nem gondoltam volna, hogy egy Alpha gyereke nem lesz farkas.
-Hát...Én más vagyok.Az anyám azt mondja hogy különleges.Szerintem inkább...különc.-Mondtam.-Mert néhány képesség öröklődött...A gyorsaságom és az érzékszerveim élessége.De nem vagyok olyan erős.Csak egy kicsivel erősebb mint a korom béli lányok...De a vámpír szagot utáloom!!!
-Hát...Akkor te...félfarkas vagy.-Mondta Paul.-Vagy...vegyes...
-Nem vagyok én saláta!-Mondtam.Mindkettőnkből kitört a nevetés.
Aztán felálltunk és elindultunk visszafelé a házhoz.
Ahol a fiúk már kint voltak a kertben.Amerikai fociztak...
Paul leállt és beállt a fiúkhoz a játékba, én meg bementem anyuhoz.
-Szia...Megjöttem!-Mondtam majd letettem a gitáromat a nappaliba.
-Szia "Miss Lenyomat"!-Vigyorgott rám.
-Hogy mi van?!?!-Kérdeztem döbbenten.-Lenyomat?Ééén??
-Igen...Nem tűnt fel?-Vonta fel a szemöldökét anyu.-Bevésődtél Paullal.-Mondta.-Nem hittem volna hogy ilyen gyorsan felnősz...-Rázta meg a fejét anyu.Láttam hoy könny gyűlik a szemében.
-Jaaj anyu!Mostmár tudom hogy kitől örököltem a bolondságomat!-Mondtam mosolyogva majd magamhoz öleltem.-Soha nem hagylak el!Akár Miss Lenyomat leszek, akár nem.-Mondtam.
Kibontakoztunk egymás karjából.Anyu kivette a muffint a sütőből és a kikészített tányérra rakta, majd a tányért átvitte az asztalra.
Aztán mi is kimentünk a fiúkhoz a kertbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése