Észre vettem hogy Paul egyre többször néz felém.
-Ez lenne a nagybetűs Bevésődés?-Mormogtam inkább magamnak mint anyunak.De Ő meghallotta.
-Igen.Minden valószínűséggel.-Bólintott anyu.-Mert...mit érzel iránta?-Kérdezte.
-Hát...Be kell valjam...ez az érzés olyan ismeretlen számomra.Amikor elsőnek megláttam...Úgy éreztem megszűnt a külvilág és csak mi voltunk.-Ráztam meg mosolyogva a fejemet.-Szeretem...de nem tudom, még hogy milyen értelemben.
-Ezt csak Te tudod, Kicsim.A Te érzelmeid.-Mondta anyu.
-Igen...csak ez...ez...annyira...más...-Mondtam zavartan.
-Mintha csak magamat látnám.-Nevetett fel anyu.-Én is ugyanígy voltam apáddal.Próbáltam ellenállni neki...Még csak Leah miatt is...De be kellett látnom, hasztalan.Szerettem és még most is szeretem...Ennek a bizonyítéka Te vagy.-Mondta kaján mosollyal.
-Óóh igen...Fogd rám!-Nevettem fel.
Anyu is nevetni kezdett.
-Mi a jókedv tárgya, Hölgyeim?-Futott odahozzánk Apu.
-Ó ha te azt tudnád!-Kacsintottam anyura majd ismét nevetni kezdtünk.
-Nőők...-Rázta meg a fejét Apu.
-Amúgy...Kész a muffin, ha éhesek vagytok.-Mondta Anyu.
-Oké.-Bólogatott apu.-Én már éhes vagyok...Szólok a srácoknak.-Mondta.
Aztán Fater és az összes srác betódult a konyhába...
Anyuval mi is bementünk és a pultnak támaszkodtunk.
Most vettem észre, hogy már negyed hét van.
Gyorsan egy tányérra raktam három jóó nagy muffint és felsasszéztam a szobámba, másik kezemben a gitárommal.
A szobám nem volt nagy, de nem is volt kicsi.Pont ideális méretű volt.
Ledőltem a nagy francia ágyra.Hason feküdtem és egy magazint kezdtem olvasni.Közben pedig a muffint ettem.
Negyed óra múlva kopogtak az ajtómon.
-Szabad!-Kiáltottam vissza.
Jake kukkantott be az ajtón.
-Hello!Mi szél hozott?-Ültem törökülésbe.
-Hát...Csak elköszönni jöttem.-Vont vállat.-Holnap akkor Te is jössz a bulira?-Kérdezte.
-Igen.Ki nem hagynám.-Bólogattam.-És még Apu sem fog megakadályozni.-Mondtam határozottan.
-Helyes!-Mondta.
Felálltam és odamentem hozzá.Szorosan megöleltem.
-Köszönöm, hogy délután meghallgattál...Tudom már kezdelek untatni, hogy folyton rinyálok itt neked...-Suttogtam bele a mellkasába.
-Jaj, Lana!-Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.-Tudod, hogy ez nem igaz.És hogy nekem bármit elmondhatsz bármikor.Legyen éjjel vagy nappal.-Mondta.
-Kösz...-Öleltem meg mégegyszer.
-Mennem kell.-Mondta majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra.Aztán kiment és ledübögött a lépcsőn, le a többiekhez.
Én is elmentem lezuhanyozni, fogat mosni és fésülködni.Majd beőltem az ágyba.
Tizenegy után jöttem rá, hogy nem igazán tudok elaludni.Hrtelen ötlettől vezényelve fogtam a muffinos tányéromat és lementem a konyhába.A tányért halkan a mosogatóba helyeztem.
Anyuék már biztos alszanak.
Fogtam egy poharat és töltöttem bele narancslevet.
Leültem az asztalhoz és kibámultam az ablakon, ki a sötétségbe.
Aztán megpillantottam a holdat.
Telihold volt.A hold mindg is elbűvölt.
Nem tudom, hogy a farkasvér miatt...vagy csak úgy alapból, de imádtam.Olyan varázslatos és mégis titokzatos volt...Mint az életem.
Hihetetlen, mégis igaz.Rémisztő, de egyben izgalmas és varázslatos is.
Szerettem az életemet, mondjon bárki-bármit.Én jól éreztem magam itt, a farkasok között...
A telihold alatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése