2010. június 30., szerda

15.Fejezet: Apai jótanács...

Első csókunk hosszú másodpercekig tartott...És már csak akkor engedtük el egymást, mikor már levegőt sem kaptunk.Zihálva ültünk egymás mellett.Kezem még mindig Paul kezében volt...
-Nem is tudod...Milyen rég óta vártam...erre...-Mondtam fülig pirulva.
Elmosolyodott majd magához ölelt.-Én is...-Mondta majd csókot nyomott a hajamba...
-Most már...viszont...teljesen lenyugodtam...-Mosolyodtam el.-A Te segítségeddel...
-Örülök...-Vigyorodott el.-A jövőben akkor...javaslom, hogy többször légy ideges...Én mindig itt vagyok...És lenyugtatlak.-Mondta pimaszul.
-Hééé...-Vágtam oldalba játékosan majd felálltam.Aztán Paul is.-Vissza kéne mennünk...Még a végén azt fogják hinni, hogy bántottalak...
-Hát...Akkor ne kockáztassunk.-Mosolygott rám majd kéz a kézben indultunk el vissza a házunkhoz.
-Quil amúgy elment...Azt mondta, Ő addig ide be nem teszi a lábát amíg bocsánatot nem kérsz...-Mondta Paul mikor kiértünk az erdőből.
-Valld be, hogy egy újabb csókra hajtasz!-motyogtam mire elvigyorodott.-Amúgy meg...azt aztán várhatja, hogy bocsánatot kérjek...-Vontam meg a vállamat.
Bementünk a házba...Furcsa mód, most csak Jake, Apu és Anyu volt otthon.
-hát a többiek?-Kérdeztem meglepetten.
-Ha Jared-re és Embry-re gondolsz elmentek lenyugtatni Quil-t...Seth pedig...fogalmam sincs.-Vont vállat Apu.-És Te merre voltál?
-A parton...Paul-lal...-Mondtam elpirulva.
-Aha...Amúgy...Este bepótoljuk a bulit.-Mondta apu.-Habár...Egy ilyen kis balhé után...
-Ne is fejezd be a mondatot!Ha Quil ott lesz, én nemhogy a bulira nem megyek el...még a part közelében sem leszek!-Mondtam majd elindultam (volna) a lépcső felé de apu vissza rántott.
-Gyere, beszélgessünk csak...-Mondta majd kifelé terelgetett...
Bementünk az erdőbe, de most nem alakultunk át.Csak zsebre vágott kézzel sétáltunk egymás mellett.Majd Apu megállt...Azon a kicsiny kis réten ahol nemrég voltunk farkas alakban.
-Szóval...-Köszörülte meg a torkát.
-Apu...Most hagyjuk az Alpha szigort...Beszélj velem úgy mint apa a lányával!-Mondtam sóhajtva.
-Röviden és tömören; Szeretném ha minél előbb kibékülnétek Quil-el...Mert a háborúban, amit a Volturi Klán ellen fogunk vívni...Ennyi elég is...nem akarok még belső háborút is!-Mondta.
-Oké...Rajtam ne múljon.De ismersz.Te is tudod, hogy nem olyan vagyok aki a másik elé áll és bocsánatért könyörög kiskutya szemekkel...-Mondtam.-Ha ki kell békülnünk ám legyen...De én nem fogok bocsánatot kérni!-Vontam vállat.
-Ezt megmondtam Quil-nek is...És most neked is megmondom: Attól, hogy a lányom vagy, nem fogok kivételezni...Te is ugyanolyan farkas vagy a falkámból, mint a többiek.-Mondta.
-tudom, Apu...Nem kell mondanod!-Bólintottam.
-Csak szerettem volna, hogy tudd...-Mondta.
-Oké...Tudom, nyugi...Ne aggódj!-Mondtam.
-Oké...Akkor induljunk vissza...-Mondta Apu mosolyogva.Halkan sétáltunk egymás mellett...
-Amúgy...Örülök, hogy össze jöttetek Paul-al.-Karolta át a vállamat.
-Igen...Én is.-Mosolyodtam el.-És annak is örülök, hogy Sethie meggyógyult...-Fűztem hozzá.
-Ha besötétedik már megyünk is le a partra, a bulira...-Mondta Apu.
-Ezaz!!!Tehát elengedsz...Engem is?-Kérdeztem.
-A falka tagja vagy, nemde?Az meg mellékes, hogy néha forró fejű és meggondolatlan vagy...-Mosolyodott el.
-Apja lánya...-Mondtam.Mind a ketten nevetve értünk vissza a házhoz ahol nem várt vendégeket láttunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése