21.Fejezet: Mi van velem?!

-Fújd ki a levegőt kiskutya...-Vágott hasba Seth.

-Na csak kapjalak el és adok én olyan kiskutyát...-Mondtam neki megjátszott durcával.-Mindig a legkisebbet bántják...

-És a legszebbet!-Karolt át Paul majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Pedig Te nem is vagy szép...-Mérte végig Quil Paul-t.

-Kösz igazán drága vagy...-Vágott vissza Paul "lányos" hangon és egy elegánsat legyintett.

Mind röhögni kezdtünk.

Bementünk a házba ahol már a kaja várt minket.Leültünk az asztalhoz és mind falni kezdtünk.

-És...Hogyan tovább?-Dőlt hátra Jake.-Mi lesz a többi vámpírral?

-A legjobb lenne letépni a fejüket...-Motyogta Embry.

-Ohohóó...Vigyázat!Valaki nagyon agresszív!-Kuncogtam.

-Khm...Lana!Most fő a komolyság...Ez fontos dolog.Nem lehet elviccelni.-Szólt rám apu.

-Jó...Elnézést...-Húztam el a számat, majd mellemen keresztbe font karokkal hátra dőltem és halgattam az "öreg" kutyák beszédét.

-...Szóval akkor szombaton.Neked is megfelel Lana?-Pillantott rám Jake.Aztán mindenki...Meg kell hogy valljam az ablakon kívüli dolgok lekötötték a figyelmemet...Fogalmam sem volt, hogy mi is lesz szombaton, ami nekem megfelel-e...

-Öhm...Mi?...-Nyögtem ki.

-Óh nemáár...Itt még én is tudok figyelni!-Morrant fel Seth.

-Bocsi...Csak...Elkalandoztam...Megint...-Az utolsó szavacskát még halkabban mondtam ki.

-Lana mi van ma veled?!-Vonta fel a szemöldökét az apám...az Alpha...

-Elnézést....-Motyogtam megint.-Magam sem tudom...

-Próbálj meg egy kicsit figyelni, jó!?-Morogta apu.

-Szóval...Ott tartottunk, hogy módosítunk a járőrözésen.Szombaton Embry és én helyettem Paul és Lana lesz.Oké?-Pillantott ránk, az említettekre.

-Oké.-Vontam vállat.-Nincs programom.

-Nekem is jó lesz.-Bólintott Paul.

-Most pedig elmehettek.-Dőlt hátra a fater.:)

Már épp én is álltam volna fel amikor vajon mi történt?!...Hát naná!:

-Lana!Te várj egy percre!-Szólt utánam apu.

-Eggen...-Ültem vissza a székre.-Nézd apu...Sajnálom...Én...

-Ne is folytasd!-Emelte fel a kezeit.-Csak figyelj oda!...Ha Alpha leszel a magánéletedet ki kell rekesztened!De most is!Legközelebb figyelj jobban!Nem akarok több kellemetlenséget.-Mondta.

-Igen is...-Bólintottam.-És...sajnálom.-Mondtam.

-Elmehetsz.-Intett az ajtó felé.

-Oké.-Álltam fel majd lassú léptekkel elindultam az ajtó felé.

A fejem csak úgy kattogott és már-már attól féltem, hogy felrobban...Mármint...Az agyam...Most is totál hülye vagyok ááh...ilyet!

Mitől vagyok ennyire kába?Miért bambulok mindig?Miért kalandozok el?

...Ha nem figyelek apu mérges lesz rám...És annak sosincs jó vége.

A srácoknak is feltűnt, hogy megváltoztam.De mitől?

MI VAN VELEM?!-Tettem fel magamnak a kérdést.

Már az erdőben mentem...Egyedül.A fejemben meg csak egy kérdés volt: Mi van velem?

-Majd én megmondom...-Szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.

És ugyanekkor rájöttem ki is a látogatóm...

Vagyis mi is a látogatóm.

Mert megéreztem azt a semmihez sem hasonlító, émelyítő szagot...

Ami csak egy dolgot jelent: Vámpír!